A puszta jelenlétével megfagyasztotta a bécsi aréna levegőjét, csendre bírt tízezer őrjöngő nézőt, s végül a 20. helyen végzett Csemer Boglárka az eurovíziós dalversenyen.
Boggie mindvégig magabiztosan nyilatkozott, néha már túlságosan is, és a színpadra is annak teljes tudatában állt: ő mindent megtett a sikerért. Szakmailag sokat tanult, csak az keserítette el néha, hogy a hazai sajtó egy része nem mindig állt mellette.
– Életem egyik legmeghatározóbb része lesz az a két hét, amit kint töltöttem. A próbákkal együtt tízszer léphettem fel egy teltházas arénában, és a Bécsi Operában is énekelhettem – mesélte Boggie, aki szerint azért látszhatott olyan magabiztosnak, mert négy hónapig csak arra készült, hogy tökéletesre fejlessze a produkciót.
– Ami nem volt könnyű, az az, hogy az eurovíziós ízléssel szembemenve egy szál gitárkísérettel adtuk elő a dalt a többi pörgős, dobbal kiegészített dallal szemben. Ehhez képest gyönyörű utat járt be a produkcióm. Hazudnék, ha azt mondanám, nem vagyok csalódott, nyilván ismerem a saját dalom értékét, és hittem benne annyira, hogy az élmezőnybe vártam magunkat. Sokat beszélnek az eurovíziós körbeszavazásról, amit leginkább a középmezőnyben lehetett érezni, egészen gyenge műveket is fel tudtak hozni elénk az „ajándékpontok”.
– Furcsa érzés volt megtapasztalni, hogy bár a hazai közönség választotta ki a dalomat, hogy a Wars for nothing képviselje az országot idén, valahogy mégsem mindig éreztem a sajtó támogatását. Voltak, akik – úgy éreztem – örömüket lelték a negatív hírek, a rossz kritikák felkutatásában, holott egy negatív kritikára jutott átlag tíz pozitív is.
Tatár Csilla pocakkal is dolgozik
Egyre gömbölyűbb Tatár Csilla pocakja, aki télre várja első babáját. A kicsi szemmel láthatóan szépen fejlődik, ám a büszke kismama, aki Boggie sajtótájékoztatóját is levezette, semmit nem akart nyilatkozni az állapotáról. Az azonban szó nélkül is látszik, hogy Csilla csak úgy repes a boldogságtól.
