Senkit nem rúg ki a Barátok közt új főnöke

– A vezetőváltás általában személyi változásokkal is jár egy cégnél. Kell fél­niük a Barátok közt szereplőinek?
– Miért kellene? Bennem semmilyen eleve elrendelt szándék nincs, hogy x szereplőt kinyírjam. Senkitől nem kívánok megválni, senkiről nem gondolom azt, hogy helyette tudnék jobb kollégát hozni. Ugyanakkor, amikor erre a pályára jöttünk, mindannyian önként vállaltuk, hogy van, amikor kevésbé van ránk szükség, mert előfordulhat, hogy egy rendező elfárad, vagy egy karakter kifullad. Ám, aki ismer, az tudja, döntést úgy nem hozok, hogy ne indokolnám meg, és olyan indok, hogy „csak”, nem létezik.

– Hogyan talált önre a sorozatot gyártó UFA?
– Szeptemberben én kerestem meg a céget egy filmsorozattervvel, és ezáltal kapcsolatba kerültem a német cég kreatív producerével. Majd decemberben felhívtak, hogy ha esetleg úgy alakul, akkor elvállalom-e a Barátok köztöt. A felkérés derült égből villámcsapásként ért. Hagytak időt végiggondolni, majd alig egy héttel ezelőtt szólt a telefon, hogy akkor szükség lenne rám.

– Tudja egyáltalán, hol tart a sorozat?
– Az elmúlt napokban csak story line-okat olvastam. Úgy érzem, betömtem a lyukakat, hiszen 2000-től hat évig rendeztem a Mátyás király tér lakóit.

– De egy producernek teljesen más a feladata: gyártási költség, gázsik, szerződések. Ehhez is ért?
– Mindenféle szerepkörben voltam már ebben a szakmában, de pénzzel nem foglalkoztam. Éppen ezért az volt az első mondataim egyike, hogy gazdaságilag soha egyetlen produkciót nem ellenőriztem. Ebből a szempontból még a saját filmjeimért sem vállaltam felelősséget, így most sem teszem. Én csak és kizárólag a szakmai kérdésekre összpontosítok. Igaz, életemben először a nézettségi adatokat is figyelemmel kell követnem, mert az viszont a kreatív produceren múlik.

– Mit változtatna?
– Itt még nem tartok, és azt gondolom, hogy nem is tarthatok. Egy napi sorozat olyan, mint egy nagy sebességgel haladó vonat: ha hirtelen mozdulatot teszünk, akkor kisiklik. A Barátok köztben megvan az az érzet, hogy ez a magyar nézőről szól, s nem pedig egy intelligensen lemásolt sorozat, és ebben elévülhetetlen Kalamár Tamás érdeme. Úgy gondolom, nincs olyan probléma, amin azonnal változtatni kellene. És a változás addig nem is jöhet létre, amíg nem ültem le az írókkal, rendezőkkel és természetesen a színészekkel is, hiszen ők ismerik jól a karaktereket, éppen ezért kifejezetten kíváncsi vagyok a véleményükre. Ezt vegyítem majd a saját ízlésemmel.

– Amikor kiderült, hogy ön váltja Kalamár Tamást, a médiában egyből felemlegették, hogy ön volt a Marslakók rendezője, ami csúfosan megbukott. Kudarcként élte meg?
– Nem. Amikor a Marslakókba kerültem, akkor már kész volt a történet és a koncepció. Mindehhez egy nagyszerű gárda szegődött, de egy napi sorozatnál a több rendezőből álló csapatnál és a kiváló színészeknél is fontosabb a sztori, ám az sajnos a jelek szerint nem volt olyan jó.

– Ismeri a konkurenciát is?
– Igen. A Jóban Rosszbant egy kifejezet­ten klassz sorozatnak tartom. Amikor indult, a Barátok köztben dolgoztam, és áthívtak oda vezető rendezőnek, ám Kalamár Tamással megbeszéltük, és nem mentem.

– Ma megy először az új mun­ka­he­lyére. Mi fog történni?
– A shownak mennie kell tovább, ez a legfontosabb, ezért én fogok alkalmazkodni a gyártáshoz. Mint minden hétfőn, lesz egy produkciós értekezlet, amin részt veszek, aztán bemutatkozom, majd a különböző szekciók megbeszéléseire ülök be. Ismerkedés közben, nagyon gyorsan kell átlátnom mindent.

– Tizenhét éve követjük nyomon Berényiék életét. Ön szerint hány év van még a Barátok köztben?
– Azon leszünk, hogy minél több. Szerintem ez három tényezőtől függ. 1. Mennyire frissíthető a története? 2. Ráun-e a néző a lakótársaivá lett karakterekre? 3. Jók-e azok az arányok, hogy a sorozat önmaga maradjon, ugyanakkor kövesse a divatot is? Úgy tudom, Németországban két olyan napi sorozat is van, ami több mint húsz éve megy. Szerintem nagyon jópofa a Barátok köztben, hogy a főbb szereplők együtt öregszenek a nézőkkel, de mindig jönnek újabb szereplők, akárcsak az életünkben. Ezt az erényt pedig úgy kell kihasználni, hogy a nézők továbbra is akarjanak együtt lakni Berényiékkel.

– Látom, kéz- és lábtörést már nem kell kívánnom.
– Nem, de köszönöm. (Nevet)