Kulka János az óbudai Symbol Synpad Siker íze című előadásán beszélt életéről, szakmájáról és másságáról. Az 56 éves művész elárulta, hogy leginkább a nőkkel érti meg magát, kevés férfi barátja van.
Az est háziasszonya Veiszer Alinda volt, de a nézők is kérdezhették a vendéget, akik között a Bors munkatársa is jelen volt.
A beszélgetés elején a siker és a kudarc került szóba, amelyről a Kossuth-díjas színész így vélekedett: – Hihetetlenül hangzik, de a negatív érzésből van a több. Sokszor érzem, hogy nem tudtam megfelelni, nem tudtam kifogástalanul teljesíteni, és biztos csalódást okoztam. Ez egy folyamatos megfelelési kényszert okoz, amitől hiába próbálok megszabadulni, nem sikerül, hiszen a pályám mindennap arra kényszerít, hogy estéről estére megfeleljek. Nem tudok minden este tökéleteset nyújtani, ezért több kudarcot gyűjtök be, mint sikert – mesélte.
Az est különlegessége volt, hogy az Érdemes és Kiváló művész, az örmény-francia sanzonénekes, Charles Aznavour Ki férfi és ki nem? című dalát adta elő. A dalválasztás nem véletlen, hiszen a sanzon a homoszexualitás kérdését is érinti.
A színész 2013 előtt sosem beszélt nemi identitásáról. A műsorvezető arra volt kíváncsi, hogy miért ekkor állt a nyilvánosság elé. – Sosem éreztem tehernek a másságomat, de mérgemben kezdtem el erről beszélni, mert már annyit piszkálták Alföldit meg a Nemzeti Színházat. Az egész olyan ízléstelen lett, hogy gyávának és sumáknak éreztem volna magam, ha lapítottam volna a színház falai között. Elegem lett, és harcolni kezdtem. Nem lehet lebuzizni egy színházi szakmát. Nem tudtam volna megbocsátani magamnak, ha akkor nem szállok harcba. Amikor hallod Kerényi Imrét vagy Vidnyánszky Attilát orbitális hülyeségeket beszélni, akkor tényleg azt érzed, hogy valamit tenni kell. Az élet hozta, a kényszer szülte, de jó érzés nyíltnak lenni, nem hazudni – hangsúlyozta Kulka, aki arról is mesélt, hogy kik a fontos emberek az életében.
– Inkább a gyengébbik nem képviselőivel értek szót. Velük nyitottabb vagyok, és bizalmasabb viszonyba tudok kerülni. Mindig nagyon szerettem volna férfi barátokat is, a szó legtisztább és legnemesebb értelmében, de nem sikerült. Van pár férfi kollégám is persze, akikkel jóban vagyok. Ilyen például Dés László. Régóta nagyon fontos ember nekem Lang Györgyi. Ő maga és a kritikája nélkülözhetetlen számomra. A fontos emberekhez sorolnám még Csákányi Esztert és Vári Évát is. Sok nő, kevés férfi. Ez valahogy így alakult nálam.
