Elhunyt édesanyjával találkozott Sztárek Andrea

Sztárek Andrea színésznővel érkezünk a lakásba, amelynek terét már érkezésünk előtt megtisztították az esetleges negatív energiáktól. Egy szál fehér gyertya ég, és feltűnő, hogy arrafelé hajlik, ahol Andrea ül.

Nenus kiegyenesíti a gyertyát, de az finoman ismét Andreához dől. Édesanyját, Angyal Máriát szeretnénk megidézni, aki két éve halt meg. Nem tudjuk, hogy van-e ideális idő az eltávozottak lelkének megidézésére, de Nenus megnyugtat: aki jönni akar, akinek közlendője van az ittmaradottakhoz, az szívesen érkezik és készségesen válaszol. Enyhe izgalmat érzünk, és sűrűnek a szoba levegőjét. Nenus csak annyit tud, Andrea édesanyját hívjuk, mert szeretnénk tudni, megbékélt-e lelke.

Füstölő illatába burkolózunk, ahogy az asztalhoz ülünk. Egyszerű csomagolópapír fedi, rajta áll a kicsi, háromlábú faszék, amit Bujka Antal készített Nenus számára. Egyik lába rövidebb, és ceruzában végződik. Mindenki, aki asztalhoz ül, kézbe veszi, végigsimítja a széket – energiáinkat így adjuk át, a szellemvilágban, ez a névjegyünk. A papír közepén áll a szék. Tetején, egymáshoz érve, mindkét tenyerünk. Nenus hangosan szólítja Máriát. Kéri, jelezze, ha itt van. Alig észrevehetően megmozdul kezünk alatt a szék.

A halk információk nekünk szólnak: – Általában egyszerű kérdéseket tehetünk fel, amelyekre igen vagy nem a válasz. A kör jelzi az igent, a háromszög a nemet. Ha a lélek nem akar, vagy nem tud válaszolni, vasfogakat fog karcolni a papírra.

Először a már körünkbe érkezett lélek azonosítása történik meg. Nenus azt mondja, sok kóbor lélek – akik nem tudtak elszakadni a földi léttől – jöhet ilyen alkalmakkor, de nem az a cél, hogy a szellemeket a földre idézzük, hanem hogy azzal beszéljünk, akivel lezáratlan dolgunk van.

Nenus ismét fölemeli a hangját, és felszólítja Máriát, hogy jelezze, ha beszélni akar, mert itt van a lánya, Andrea. A háromlábú szék lassan, de határozottan körbejár a papír közepén. Egyre gyorsul a forgása, és egyre erősebb vonalakkal rajzol egy, körülbelül tíz centi átmérőjű kört.

– Emlékszel a lányunokádra, Mária? – kérdezi Nenus ismét hangosan, tagoltan, mindig ugyanazon a hangfrekvencián. Ő nem tudja, hogy Andreának ikergyerekei vannak, Borsi és Boldizsár.

A szék lassan megindul a kezünk alatt Andrea felé. Megáll a papír szélén, és egy egyenes vonalat húz. Kis tétovázás után két félkörívet illeszt egészen pontosan. Tökéletes B betű.

– És hogy hívják az imádott fiú unokádat? – kérdezi Andrea, ugyanazon az emelt, magas hangon.
A szék nem mozdul. Sokáig áll, majd nagy erőfeszítéssel v-betűket satíroz egymásra. Olyan vastagon és erősen, hogy alatta majdnem kiszakad a papír.

– A szellem erőlködik, de nem emlékszik – fordítja le Nenus a vasfogak jelentését. Azt javasolja, kérdezzünk máshogy. Andrea három fiúnevet ír egymás alá a papírra, majd Nenus kérésére megindul a szék, és habozás nélkül kiválasztja Boldizsárt. Tudjuk, hogy Mária itt van velünk. De Nenus még akar egy utolsó próbát:

– Kérlek szépen, Mária, írd le a vezetékneved! – Hozzánk fordulva jelzi, ne várjunk sokat, mert ez komplikált feladat. De a szék a papír közepére csúszik, és egy halvány, de határozott létrát rajzol – mi már tudjuk, ez az a betű két szára. Behúzza középre is a szükséges vonalat. Kicsit arrébb megy, és egy lendületből megvan az n betű. A g betű nem tökéletes, de az ipszilon és a továbbiak is jól olvashatók. Nenus nem érti a szót, de mi, akik ismertük Angyal Máriát, megerősítjük: leírta a vezetéknevét.

– Mária, mit üzensz Andreának? – szól a következő kérdés, és Nenus elveszi kezét a székről. Csak a mi tenyereink alatt siklik a papíron Andrea elé. Nem mi mozgatjuk, csak érezzük, ahogy két félkörívet rajzol, amelyek szára összeér. És többször, határozottan, mindig ugyanazon az útvonalon körberajzolja a hatalmas szívet.

Átforrósodott tenyerünkön érezzük, hogy létrejött a kapcsolat. A szék és a ceruza közvetítésével Angyal Mária közli velünk, hogy boldog a lelke, találkozott a szeretteivel, és hazajár a budakeszi házba, ahol boldogan élt Andrea családjával, de nem keresi fel a saját, egykori lakását. Ebben a létformában segíteni akar a lányának.

– A kollektív tudatalattiban minden kérdésre megvan a válasz, és ezt a lelkek ismerik – magyarázza Nenus, és biztatja Andreát, kérdezzen. – Mami, megkapom azt a színházi főszerepet, amire egész életemben vágyakozom?

A válasz egy határozott kör. A további válaszok azt részletezik, hogyan érkezik majd a felkérés a színésznőhöz.

Gyengülni érezzük a szék mozgását – elfáradt a lélek. Megköszönjük a jelenlétét, elköszönünk, és Nenus határozottan visszaküldi a szellemvilágba. Ő, mint médium, hamarosan átvált a hétköznapi társalgásra, de mi, akiket átjárt egy földöntúli üzenet, fel vagyunk zaklatva. Az ujjunkon még sokáig érezzük a szék lábának simogatását, amikor a papíron körberajzolta a tenyerünket – így üdvözölt.

Mégis megnyugtató az élmény. Hogy nem pokolra jut, aki eltávozott, nincs szomorúság a földi élet után, és hogy a szeretet nem szűnik meg attól, hogy egy másik dimenzióba kerül. 

Ha több kell az átlagosnál, keresse a Borsot a Magazinokkal!