Kiss Ramóna édesanyja 17, édesapja pedig 19 éves volt, amikor megtudták, hogy szerelmüknek gyümölcse fogant. A nagyszülők, észérvekre hivatkozva először túl korainak gondolták a gyermekáldást, de Rami anyukája tűzön-vízen át ragaszkodott magzatához. – Óriási szerelem volt a szüleimé, és szerintem a mai napig az.
Igaz, hogy a házasság előtt fogantam, de mielőtt megtudták volna, hogy érkezem, az apukám már megkérte anyukám kezét – mesélte a Barátok közt szereplője, aki életének első éveit egy idős néni házának egyik szobájában töltötte albérletben. A szülők a korukból adódóan fiatalos lendülettel nevelték a szőke kislányt, akinek akaratos jelleme már nagyon korán megmutatkozott.
– Másfél éves lehettem, amikor a dohányzóasztalt borító terítőt tányérostól együtt a földre rántottam. Apukám ötször tette vissza, miközben ötször elmondta, hogy nem szabad. Aztán hatodjára rávágott a kezemre. Ám ez engem nem érdekelt, újra és újra lerántottam, pedig már vörös volt a kezem és potyogtak a könnyeim – elevenítette fel az első róla szóló családi legendát a színésznő. Az évek múlásával pedig egyre több maradandó sztorit kreált maga körül a huncut mosolyú kislány.
– Kijelentettem, hogy hiába szeretnék, nem megyek óvodába, mert az hülyeség. Hátravetettem magam a járdán és üvöltve hisztiztem. Aztán az oviban beültem egy sarokba, és egy hétig nem játszottam, nem ettem és nem aludtam. Szabályosan sztrájkoltam. Már far-kaséhes voltam, így az egyik ebédnél sértődötten odaszóltam az óvónőnek: „talán nekem is kellene enni adni”.
Ramóna akaratos természetével nincs egyedül a családban. A veszprémi Kiss família igazi különlegességgel szolgálhat egy számmisztikus számára, mert Ramóna és húga egyaránt december 2-án született, akárcsak az édesapa húga. – Mind a hárman egyformán temperamentumosak vagyunk, és apukám folyamatosan harcban áll velünk. Másfél éves korom óta küzd velem, hogy háttérbe szorítsa az önfejűségem, de hiába – mondta nevetve a sorozat Szentmihályi Zsófija, aki nagyon jó kapcsolatot ápol Veszprémben élő családjával.
– Tényleg olyanok vagyunk, mint egy olasz család: apu, a húgom és én folyamatosan beszélünk, anyu pedig türelmesen hallgat minket, aztán amikor már nem bír velünk, akkor jelentőségteljesen megszólal, és ilyenkor mindhárman tudjuk, hol a helyünk. Ám a fegyelmezés, fejmosás valahogy mindig apura maradt, akkor is ő ment be az iskolába, amikor a tanárok szerint fel akartam gyújtani.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.