Nemcsák Károly megvédi Rékasit, Détárt és Pikalit

Az elmúlt hónapokban színházat ilyen sokszor nem emlegettek bulvárlapok, mint az önét. Mit gondol erről?

Hogy egy-egy ilyen újságcikk mennyire segíti a mi életünket? Igazából nem foglalkoztam azzal, hogy megítéljem. Én másfajta színházat szeretnék, nekem más az értékrendem, és nem vagyok biztos benne, hogy az a közönség, aki a pletykákra éhes, az a mi közönségünk. Sőt meggyőződésem, hogy hosszú távon ez nem növeli a nézőszámot.

Tett vagy tehet a pletykák meggátolásáért?

Nem hiszem, hogy egy színházigazgatónak joga van beavatkozni bárkinek a magánéletébe. Sőt szerintem kötelességem, hogy segítsem őket a nehéz pillanatokban. Hiszen akárhogy is nézzük, most három olyan emberről beszélünk, akinek az ­éle­té­ben sorsfordulót hozhat ez a helyzet.

Nekem inkább az a feladatom, hogy odafigyeljek rájuk és óvjam őket, hiszen ők a lelkükkel játszanak nap mint nap, a lelküket vetkőztetik pőrére az előadásokon. Ilyenkor egy művésznek koncentráltan jelen kell lennie, nem szabad, hogy bármi elterelje a figyelmét. Ha van feladatom, akkor az az, hogy nekik nyugodt, biztonságos munkát tudjunk biztosítani.

Ennek fényében: fél év múlva miről szóljanak a hírek?

Bízom abban, hogy a József Attila Színházról nemcsak ez a háromszög jut majd az emberek eszébe, hanem a sok jó előadás is. Nekünk az a feladatunk, hogy dolgozzunk. Azért Détár Enikőn, Rékasi Károlyon és Pikali Gerdán kívül itt olyan művészek fordulnak meg, akikre érdemes ­oda­figyelni. Béres Ilona, Bodrogi Gyula, Huszti Péter, Kern András, Koltai Róbert, Piros Ildikó, és még nincs vége a sornak.

Mit hozhat a jövő, az évad?

A pletyka tiszavirág-életű. Lehet, hogy pár embert behoz, de biztos vagyok benne, hogy ha amiatt jönnek be, hogy őket nézzék meg, más gondolatokkal távoznak majd, pozitívakkal. Az irányításom alatt arra fogok törekedni, hogy ne ilyen hírek jelenjenek meg rólunk, és azért járjanak ide az emberek, mert jó és sikeres produkciókat láthatnak.

Amikor szerepet ajánlottam Enikőnek, Gerdának és Karcsinak, ez a dolog még nagyon csírájában volt, de örülök, hogy itt vannak, mert kiváló művészek, és olyan nevek, akiket nemcsak ismer, hanem szeret is a közönség.