Vavyan Fable, azaz Molnár Éva kezdetben nem kellett a kiadóknak. Mára ő az ország egyik legnépszerűbb írója, mégis a világtól elzártan, egy vidéki farmon él. Hogy hol, az titok.
Bár a nevét szinte mindenki ismeri, az arcát már kevesen tudják hozzákapcsolni. Alig ad interjúkat, és a nyilvánosságtól elzárva éldegél egy farmon. Miért?
Nem vagyok celebtípus, exhibicionista is csak annyira, mint a magamfajták általában. Az írók amúgy is nagy bujdoklók, akkor érzik jól magukat, ha elfordíthatják a kulcsot dolgozószobájuk ajtajában. Egy messzi-messzi galaxison élek a családom egy részével, a nyugati határszélen, egy apró falucskában, kutyák, macskák, lovak és kis patak társaságában. Itt csend van, békesség.
Harmincegy éves korában jelent meg az első regénye, de addig számtalan kudarc érte. Ám nem adta fel, ma már negyvenkötetes író.
Valóban nem volt sem egyszerű, sem könnyű. Sok tinta végigfolyt a hátamon, mire az első regényem ivarérett lett. Nagyon rosszul éltem meg a visszautasításokat.
Mesélje el egy átlagos munkanapját!
Kedvenc hősnőmet, Denisát idézem, aki a hasonló kérdésre így felelt: „reggel felkelek és megborotválkozom...”. Ha dolgozom, nagyon egyformán telnek a napok, hetek, hónapok. Nem írok mindennap, az a ritka állatfajta vagyok, aki megvárja, amíg elvarázsolódik, akkor viszont látástól mikulásig tépem az igét. Sosem agyalok a történeteken, mindig megvárom, amíg a film magától peregni kezd a fejemben.
Felfedezése előtt ápolónőként dolgozott. Nem hiányzik az adrenalinnal túlfűtött nővérmunka? A kollégái tudtak írói ambícióiról?
Ők nemigen tudtak róla. Már nem hiányzik, de a pályamódosítás után még sokáig nővérkedtem álmomban. Hőmérőztem, injekcióztam, vért vettem, beszélgettem a szorongó betegekkel. A gyes után gyermekorvosi rendelőben asszisztenskedtem, ekkor jelent meg az első regényem. Kisvártatva választanom kellett.
Hogyan képzeljük el hétköznapi emberként, azaz Molnár Évaként?
Fortyanékony, szenvedélyes, átélős vagyok. Megfelelő közegben a humorérzékem is előjön. Társaságban, ahol sok az idegen, inkább megfigyelőként szeretek jelen lenni. Sok karakter gyűlik így össze. Egyébként remetés hajlamú karakter, ragadozó, álmodozó, realista ember vagyok. Nem simulékony, nem angyali cukorfalat.
Mivel tud kikapcsolódni?
Általában olvasással, lovaglással, az állataim körüli teendőkkel. A lovakkal való foglalkozás nem mindig lovaglást jelent. Jó néhány éve érdekel az erőszakmentes lókiképzés, ennek szellemében a földről is foglalkozom velük.
Az egyik legnépszerűbb hazai írónk, mégis sokan sikerei (és a neve) miatt azt hiszik, hogy külföldi. Vannak manapság is, akik megismerik és megszólítják?
Régebben azért ismertek meg, mert olvasták a könyveimet. Volt is miről beszélgetni. Mostanában azért ismernek meg néhanapján, mert „ugye, magát láttam az X. Y. magazinban”? Lövésük sincs, mit is írtak rólam. Már csak a médiajelenlét számít teljesítménynek, a többi smafu. Én a honlapomon és a közösségi oldalamon tartom a kapcsolatot az olvasókkal. Mivel nagyon messze lakom mindentől, így évente csupán egyszer, a könyvhéten jutok el dedikálni.
Hogyan látja önmagát tíz év múlva?
Öregecskedőn…
