Nemrég vesztette el az édesanyját, de nem akar fájdalmáról beszélni, ezért születésnapról, újrakezdésről, fotózásról és persze A Nagy Duettről esett szó Détár Enikővel a Frizbi stúdiójában.
Abban maradtunk, hogy ez nem szomorú beszélgetés lesz. Úgyhogy hadd bókoljunk: egyszerűen gyönyörű, ráadásul az élete sem hétköznapi. Nem gondolt még arra, hogy könyvet ír róla?
Nem, nem hiszem, hogy ilyesmire vállalkozom. Persze megfordult a fejemben, de ha olyan könyvre gondol, amivel tényleg tudnék segíteni, ahhoz túlságosan ki kellene tárulkoznom. Nem is magam miatt zavarna, hiszen már évekkel ezelőtt a kelleténél jobban beengedtem a nyilvánosságot az életembe, hanem a gyerekek miatt. Mi van, ha olyat írok le, amit ők nem akarnak?!? Mellébeszélni, kamuzni pedig nem akarok.
Blogot viszont ír. Ön kinek a blogjába vagy a naplójába olvasna bele?
Leonardo da Vinciébe. Sőt inkább szeretnék belelátni az agyába. És egy időutazáson egyértelműen a reneszánsz korba repülnék vissza. Elképesztően vonz az a korszak.
Talán mert ön is képes a folyamatos megújulásra. Több darabban is játszik, amikor megkeresték, hogy A Nagy Duettben énekeljen, azonnal igent mondott?
Nem, de a családom, leginkább a férjem, Kari azt mondta, hogy ezt a műsort pont nekem találták ki, és végül meggyőzött. Jót is tesz a mostani időszakban, hogy állandóan leköt valami.
Néhány hét múlva születésnapja lesz. Hihetetlen formában van, mégis azt mondja magáról, hogy örök másodiknak született. Miért?
Mert így van. És amikor ezt mondom, nincs bennem semmiféle harag. Harminc éve vagyok színpadon, játszottam rengeteg főszerepet, de sosem voltam és nem is leszek „A Színésznő”. Harminckilenc évesen kezdtem tévézni, és azon a területen ugyanez a helyzet. Sosem voltam nagy kedvenc. Ha most azt kérdezné, mit csinálnék vissza, azt mondanám, tudatosabban építeném a karrieremet.
Ha másik karriert választhatna, mivel foglalkozna?
Gyerekkoromban orvos akartam lenni, és most, felnőtt fejjel is csak azt tudom mondani, hogy ez érdekel. Mindenképpen emberekkel foglalkoznék, érdekel a pszichológia is. De annyi munkám van, hogy nincs időm ilyesmin gondolkodni, és bár lehet, hogy örök második vagyok, de színészként nem tartom magam alkalmatlannak a pályára.
Azt mondta, megbánta, hogy túlságosan beengedte a nyilvánosságot az életébe. Ha a Playboy újra megkeresné, már nemet mondana?
Többször is megkerestek az elmúlt években, és nemet mondtam. Szóval nem úgy ébredek reggelente, hogy jaj istenem, hívjanak már fel, hogy modellt állhassak! De én azt az elvet vallom: soha ne mondd, hogy soha!
