Négy és fél órán át műtötték, több szervrészét is kivették Havas Henriknek, aki egy percig sem akart tudomást venni betegségéről. Gyilkos kórral küzdött meg.
Talán csak a sorsnak köszönheti az életét Havas Henrik, aki bevallása szerint már három éve küzdött alhasi fájdalmakkal, görcsökkel.
Ám a hatvanhárom éves televíziós csak október végén, egy szerencsés véletlennek köszönhetően keveredett szakorvoshoz. Tegnapi lapszámunkban arról írtunk, Havas talán az addigi orvosait hibáztatja azért, hogy éveken át sem gyógyszert, sem kezelést nem kapott a betegségére.
Hajdú Péternek adott interjújában, amely Frizbi szerdai adásában kerül képernyőre, nem titkolta, úgy feküdt szike alá december 12-én, hogy meggyőződése volt, apró rutinműtétje lesz.
– Amikor felkeltem, nem nagyon értettem, amit mondtak. Csak később mesélte el a sebész, min mentem keresztül – magyarázta Havas Hajdúnak.
– El kellett távolítani a lépem, a vastagbelem nagyját és a hasnyálmirigyem egy részét is. Egy percig sem fogtam fel úgy, hogy beteg vagyok. Fájdalomcsillapítókat sem fogadtam el, mert akkor belementem volna a játékba. Úgy figyeltem, mi történik velem, mintha egy külső szemlélődő lennék. Nem volt halálfélelmem – magyarázta a riporter.
Havast szenteste, december 24-én engedték haza a kórházból, ahol közel két hetet töltött. Unokái szinte rá sem ismertek a betegsége miatt tizenöt kilót leadó nagypapára. Orvosai megnyugtatták, időben megállították a gyilkos kórt, sem sugárkezelésre, sem kemoterápiára nincs szüksége.
Csupán az étrendjén kellett változtatnia, hiszen hasnyálmirigye egy részének eltávolításával gyakorlatilag cukorbetegként éli most az életét. Rendszeresen mérnie kell a cukrát, felesége pedig napi három alkalommal szúr be neki inzulint.
A Bors kérdésére Havas azt sem titkolta, bármennyire is próbálta könnyedén kezelni a kórházban töltött napokat és az életmentő műtétet, józan ésszel a legrosszabb forgatókönyv is az eszébe jutott.
– Nem tagadom, valóban gondoltam arra, hogy megírom a végrendeletem. Hiszen egy nagyon hasznos, jó dolog, ha már nem él valaki. De úgy voltam vele, mint a szobabiciklivel. Ott volt, hosszú időn át nézegettem, de mégse ültem fel rá – mondta a Bors munkatársának.
