Jó két évtizede lehet nyíltan beszélni a sztárvilágban az örökbefogadásról. Rábukkantunk azonban olyan színészekre, énekesekre is, akikről kevésbé köztudott, hogy nem vér szerinti gyermekeik nevezik őket apunak vagy anyunak
Mia Farrow: tragédiák a múltban
Maureen O’Sullivan neve ma már csak a legelvakultabb filmtudoroknak mondhat valamit. A színésznő a Tarzan-filmek Jane-je volt a harmincas években, és cseppet sem mellékesen, hét gyermek édesanyja. Egyik lányát így hívták: Mia Farrow, és innentől már érthető, miként kapcsolódik a témánkhoz. Maria de Lourdes Villiers-Farrow 1945. február 9-én látta meg a napvilágot, 1963-tól szerepelt színpadokon, a világhírnév Woody Allennel közös munkái után érte el. Az közismert, hogy Mia Farrow négy saját csemete mellett 11 gyermeket örökbe fogadott.
Ám az okok kevésbé köztudottak. Csak az Ami szétesik című önéletrajzi könyvéből tudjuk, hogy életét tragédiák egész sora kísérte. Alig kilenc- esztendős, amikor megtámadja őt az ötvenes évek rettegett betegsége, a gyermekparalízis. „Zsúfolt kórtermekbe kerültem, vastüdőben agonizáló gyermekek közé, nap mint nap szembesültem a halállal” – emlékezik vissza. Az életéért aggódó, sokat szenvedő kislányban – ahogy ő mondja – egyszeriben kialudt a gyermekkor, „a feledést felváltotta a felejthetetlen tudás; a tudás pedig felelősséggel jár”.
Első férje az akkor ötvenes éveiben járó Frank Sinatra, majd André Pravin, a világhírű zeneszerző és karmester következett, és házasságuk alatt három saját gyermeke mellett két vietnami kisfiút is örökbe fogadtak. Válásuk után a szerepei – és volt férjeinek vagyona – által tehetőssé vált Farrow folytatta az adoptálást. Személyesen ment „kereső útra”, megismerve a harmadik világ embertelen légkörét, a vietnami, koreai, indiai nyomornegyedek világát. Lelki beállítódására jellemző, hogy a kiválasztott gyermekek egy része testileg, lelkileg megviselt, fogyatékos. Időközben összeköltözik az őt felfedező, és filmjeiben főszereplőként foglalkoztató Woody Allannel, aki azonban – ahogyan erről Mia a könyvében beszámol – egyik fogadott gyermekét elcsábítja, egy másikat pedig rendszeresen zaklat.
Akik nem verték nagydobra
Az utóbbi évtizedekben megfordult a trend, és a sztárvilágban nemhogy eltitkolni való a családi élet, de egyre inkább a magánéletük kiterítésével kerülhettek címlapra a színészek, modellek, zenészek, énekesek. Ám közülük is akadnak olyanok, akik szeretnék megőrizni a magánélet szentségét, és például azt sem verték nagydobra, hogy gyermeket adoptáltak.
Lionel Richie például csak egy 2007-es BBC-interjúban mesélte el Nicol történetét. Az énekest 1983-ban nevezték ki a fehér bőrű kislány gyámjának, és későbbi feleségével, Brenda Harvey-vel hét évvel később fogadták örökbe. „Nicol mindent megadott nekünk, amit egy gyermek megadhat a szüleinek. Olyan érzelmeket, amelyek örökre egy családba forrasztottak bennünket, és reméljük, hogy mi is megadhattunk mindent neki, ami csak a szülőktől telhet. Szeretetet, értékeket, egybe tartozást” – mondta Richie az interjúban.
Jamie Lee Curtisről egy ideig csak közeli ismerősei tudták, hogy – miután saját gyermeke nem lehetett – kétszer is az örökbefogadás mellett döntött. Később sem a pletykalapok „rántották le a leplet” Annie és Tom történetéről, hanem maga Curtis fogott könyvírásba. A „Meséld el megint születésem éjszakáját” című megindító mese az örökbefogadó szülők azon dilemmáját járja körbe, hogy mikor és miként osszák meg befogadott gyermekükkel a „titkot”, hogyan és mit meséljenek a vér- szerinti szülőkről nekik.
A csodaszép színésznő, Michelle Pfeiffer 1993-ban azért fogadta örökbe Claudia Rose-t, mert ekkor még nem tudta, valaha szülhet-e. A sors játéka, hogy egy évre rá megszülte fiát, Johnt. Ám David E. Kelley producerrel azóta is együtt nevelik a két gyermeket.
folytatjuk
