Kozsó: olyan sikerünk van, mint Michael Jacksonnak

Retrofesztiválon léptek most fel, annak tartod az együttesed?

Nem érzem magam retrozenésznek, annak ellenére sem, hogy ilyen bulikon is fellépünk. Ugyanis én sohasem vonultam vissza, az Ámokfutók sosem oszlott fel, hanem folyamatosan dübörög és állandóan jelentet meg lemezeket. Most is gőzerővel nyomulunk, készülünk egy kislemezzel, egy új videoklippel. De örülök, hogy a retro szó varázsa alatt rengeteg olyan együttest keltettek életre, amelyek évekig nem hallattak magukról.

Az embereknek megint elkezdtünk adni valami csodaszépet, ismét magyar slágerzenét hallgathatnak. Végre kezdik észrevenni az emberek, hogy ez hiányzik a poppiacról. Picit bánt, hogy a plakátokon bennünket nem sztárolnak annyira, mint a külföldi fellépőket, holott a magyar embernek a hazai zenekar a szíve közepe. De meg kell barátkoznunk azzal, hogy a világsztár az világsztár, aki magyar, az csak magyar sztár. 

Az amerikai karriered hogyan alakult?

Folyamatosan zajlik a kinti munka is, csak az kevésbé látványos, hiszen közte van egy óceán, ami elválaszt. Magyarországon a magyar karriert nem lehet és nem is szabad elhanyagolni, ezért mindig visszautazom. Itthon őrületes bulik vannak, olyan frenetikus tombolás van az Ámokfutók bulijain, mint egy Michael Jackson koncerten volt. Imádom a közönségem, hogy húsz év után is ilyen szeretettel fogad minket, ezt nem tudom eléggé megköszönni . Óriási erőt ad, boldog ember vagyok.

Nemrégiben volt egy agyvérzésed, azóta hogy érzed magad?

Jól vagyok, most azon fáradozom, hogy a versenysúlyom visszaszerezzem, mert kevesebb figyelmet tudtam fordítani az egészségemre a rengeteg hajtás közepette. Mivel az orvosaim és a kedvesem is megdorgált, ezért még jobban odafigyelek saját magamra. De hiába, mindig ilyen voltam, a munka volt számomra a legelső.