Hernádi Judit: lassan nyírnak ki minket!

A terézvárosi Játékszín nem fogad többet nézőközönséget, mert állami támogatás hiányában képtelen finanszírozni a működését. A bezárás miatt több remek színdarabbal lesz kevesebb a hazai kulturális életben, többé nem gördül fel a függöny sem az Édes bosszú, sem a Jutalomjáték, sem Az utolsó hősszerelmes című darabok kezdetén. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma ugyanis korábban megvonta a színház támogatását, azóta pedig nem sikerült megfelelő befektetőt találni ahhoz, hogy a kulturális intézmény folytathassa működését. A teátrumban augusztusban megkezdi a felszámolási procedúrát a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., a színház dolgozói azonban a jövő hónap végéig megkapják a bérüket és a végkielégítésüket. Ilyen juttatás a színházban játszó színészeknek nem jár, ők ugyanis csak egyes produkciókra szerződtek a Játékszínbe.

Az állandó társulat nélküli teátrum deszkáin a színházi élet legkiválóbb művészei szórakoztatták a nagyközönséget. Balázsovits Lajos nyolcéves igazgatása alatt színpadra lépett többek között Tordy Géza, Haumann Péter, Garas Dezső, Gálvölgyi János és Hernádi Judit is. A színésznő drámai hangon nyilatkozott a bezárásról.

– Rettenetesen fájdalmasan érint – mondta jellegzetes, búgó hangján. – Az ember persze tudja, hogy milyen a jelenlegi gazdasági helyzet, és hogy ez előbb vagy utóbb elér mindenhova, mégis sokkoló a hír, hogy többé nincs Játékszín. Persze az is nyilvánvaló, hogy nem véletlenül szűnt meg pont ez a hely, de ebbe most nem szeretnék bővebben belemenni. Mindössze annyit mondanék, hogy jelen pillanatban a hazai művészéletet lassan nyírják ki, mint egy kutyát, akinek részletekben vágják le a testrészeit. Mi panaszkodunk, újra és újra bezárásokról beszélünk, de a hangunkat lassan már mi magunk sem halljuk meg, nemhogy a döntéshozók. Pont úgy, ahogy a szenvedő kutya folyamatos vonítását sem hallja meg senki a végén. Én arról szeretek beszélni, ami éppen van, most pedig megint arról kell nyilatkoznom, ami elmúlt, ami nincs többé. Letaglóz és végtelenül szomorúvá tesz ez a dolog.

Gálvölgyi János úgy véli, gazdasági okok nem állhattak a színház bezárásának hátterében, ugyanis a teátrum sikeres volt.

– A rádióból értesültem arról, hogy bezár a Játékszín. Nagyon szomorú vagyok, mert szerettem ezt a családias színházat. A teátrumnak tartozása nem volt, óriási sikerszériák futottak ott. Csak én magam a Hotel Plázában és az Édes bosszúban együtt összesen több mint 640-szer léptem ott színpadra. Olyan ez az egész, mintha egy szép, életerős gyereket dobnának le a Taigetoszról – mondta lapunknak a Kossuth-díjas színművész.

– Sajnos azt kell mondanom, nem kellett Nostradamusnak lenni ahhoz, hogy az ember megjósolja, ez fog történni. Szerintem valaki rámutatott erre a kis ékszerdobozra. Kellett neki, hát azt mondta: einstand. Valószínűleg hamarosan meg fogjuk tudni, kinek volt szüksége erre a helyre. Olyan emberek voltak a Játékszínben, akikkel szerettem együtt dolgozni, így nagyon fáj, hogy szeptemberben nem nyitja meg kapuit a színház – mondta Gálvölgyi.