Visszamentem a 4 hónapos gyerek mellől dolgozni

Jólesett, hogy kizökkenek a nulla-huszonnégy gyereknevelés kombóból, a háziasszonyszerepből, és a bájos csevegéseket is jólesett mellőzni a játszótérről. Ez is miért is ilyen darázsfészektéma? Miért baj az, ha az anya nemcsak anya - feleség – háziasszony? Miért ne lehetne kiteljesedett dolgozó nő is?

Sokszor jött a kérdés kollégáktól/barátoktól: Na, de ki vigyáz a gyerekre? És én széles mosollyal azt válaszoltam:

Így legalább látja, milyen a gyerekkel+kutyával otthon lenni háztartást/gyereket nevelni. Illetve nyilván nagy szerepet játszanak a nagyszülők is, amiért eszméletlen hálás vagyok a sorsnak, hogy egy idegen országban nekünk ez megadatott, valamint azért is, hogy még itt vannak nekünk egészségben.

Én szerettem volna dolgozni. Nem éreztem úgy, hogy az anyasággal mindent fel kellene adnom, és hogy le kellene mondanom minden vágyamról. Azt gondolom, ahhoz, hogy jó anyja-felesége lehessek a gyerekemnek-férjemnek, ahhoz igenis foglalkoznom kell a saját vágyaimmal, és így tudok újult erővel frissen, teljes kisugárzással újra a családé lenni.

És persze azt is teljesen megértem, ha valaki nem akar dolgozni. Ahogy azt is, ha valaki se a gyerek előtt, se a gyerek után, se gyerek nélkül nem akar. Ez a dolgozó/nem dolgozó anyák téma valószínűleg megint csak egy újabb eltitkolt megnyilvánulása a rengeteg társadalmi nyomásnak... Mert ha nem kéne éreznünk, hogy bármi miatt szar anyák vagyunk, valószínűleg az is hidegen hagyna minket, hogy a többi nő mit csinál.

Bernadett