Az elsőről. Az első terhesség, az első hónapok, az első szülés, a baba első hónapjai. A rácsodálkozós-égrengetős-érzelemdús-felhangolt-felejthetetlen korszak. Amikor minden apró mozdulatnak, minden sornak az orvosi leleten, a védőnő vagy anyánk minden szavának, egy azelőtt sose volt arcocskának minden fintorának Kiemelt Fontossága Van. Amik beégnek, a hozzájuk tartozó érzelemcunamival együtt. Ami, mint az előadásban is ráismerhetünk, egyedi, megismételhetetlen, és mégis tisztán felismerhető: mással is hasonlóan, hasonlók történnek.

(Diszklémer: majdnem mindenki. Akkor fogsz Huzella Júlia fiatal anyájában a leginkább magadra ismerni, ha átlagosan középosztálybeli fiatal nő vagy, van legalább hozzá érettségid, párod, viszonylag tűrhető anyagi helyzeted, és úgyáltalában azért te és a baba egészségesek vagytok. Ha végletes anyagi vagy egészségi gondokkal küzdesz, akkor ez a csodálatos közösségi élmény egy kicsit vagy nagyon másként fog megmaradni).

Huzella Júlia és a mögötte lévő alkotócsapat bevallottan a saját élményeiből gyúrta az előadást: talán ezért se nehéz átélnie az egyszemélyes kamaradarab főszereplőjének. Bár lassan elmondhatom, hogy a lányom lehetne, ez a rész nem változott sokat azóta, mikor én voltam várandós, majd kisgyerekes anya. A terhességi teszt(ek! te is csilliót teszteltél egy nap?) felett görhedés, a minket megrohanó ellentmondásos érzelmek a két csík láttán. A környezetünk nagyokos beszólásai, butus kérdései, vagy tolakodóan barátságos hastapizásai. A még mindig nagyon medikalizált, gyakran futószalagos szülés, és ahogy mentegetjük: csak egy kicsi oxitocin volt. Csak végszükségben vágtak. Á, nem voltak türelmetlenek annyira, hiszen hát mennyi dolguk van... Persze, az anyatermészet se mindig tartja tiszteletben a szülési terveket – de azért legalább annyira szívszorító másoktól ugyanezeket hallgatni, tizen-huszonéve változatlan formában, mint amennyire egy-egy sztori akár vicces is lehet.

Mert persze vicces ez, sokszor. A duplán felöltöztetett gyerek, amiről aztán a nagyi leszedi a felesleges rétegeket, és így pont úgy viszi sétálni, ahogy a fiatal anya szeretné – de ha úgy adná át, akkor valószínűleg felhúzna rá pár plusz darabot.

Ráébresztő: most, hogy a gyerekeimet inkább kiverni nehéz az ágyból nyomorult sulis nulladik órákra, már fényévnyi távolságban vannak azok a hónapok-évek, amikor a világon nem volt fontosabb probléma annál, hogy hogy a csudába fognak már végre elaludni – de úgy ám, hogy nem nyikorognak fel azonnal, ha letesszük őket az ágyra. Már hol van a fogzás, az altatás, a pelusprobléma, amik akkor sohavégetnemérősen határozták meg a napjaink minőségét.

És persze megható-mosolyogtató is néha: amikor a hormonok vezérelte mély-magas állapotok gyorsan követik egymást, a hagyományok és a forradalmi módszerek közt hogy is alakul ki az, ami már a MI anyaságunkat jelenti majd, igazul, sajátként. Amkor Huzella Júlia anyája először illedelmesen énekli a hagyományos gyerekdalt, hogy aztán AC/DC vagy punk stílusú átirat kövesse, majd a legvégén hirtelen megváltozik az arca, a hangja – valami utolérhetetlen puhasággal és kedvességgel énekel a most már nagyon jól odaképzelhető babának, amikor az a dal hirtelen olyan lesz, amilyenné valójában alakítja az éneklője, mindegy mit mondatna vele a hagyomány, a lázadás, a minta vagy az ellenkezés. És akkor lesz igazi.

Mondom: az első. A Nagy Első Rácsodálkozás a Nagy Misztériumra, aminek van egy csomó vicces, profán, dühítő, idegesítő vagy érthetetlen. „Kapcsolatunk titkos és misztikus, kicsit utópisztikus” – mondta Mézga Aladár (vagy a Géza?) valaha, ő ugyan nem az anyaságra mondta, de szerintem arra is lehet mondani.

Az előadást legközelebb szeptember végén, majd október első felében tűzik újra műsorra, a budapesti Bakáts téri játszóhelyen. (titkos tipp: ne menj kocsival, mert sorok írójához hasonlóan fogsz elveszetten keringeni a környékbeli útfelújítások és feltúrások labirintusában)

(Huzella Júlia amúgy hiperaktív mostanában a témában: a férjével együtt indították a karantén alatt a Tíztőlmese.hu—t, miután száz napon át minden délelőtt ingyen mesélt gyerekeknek a Facebookon. Itt néztem bele egy ingyen megtekinthető élő adásba. )

Vakmacska

Anyasággal kapcsolatos cikkeinkből:

Mit csináljak, hogy ne legyek üvöltő anya?

Meg kell szabadulni a gyerekektől néha

Mióta anya lettem, nem vagyok jófej

Anyaság: te is magadra ismersz?