A lovagkorban bolyongtunk, sárkányok és várkisasszonyok közt

PUBLIKÁLÁS: 2020. szeptember 04. 13:00

Alapos késéssel érkezett meg az idei első „szezonális” kiállítás a Vajdahunyad-várba, tavasz helyett augusztus 20-i nyitással, addig dobozokba csomagolva várta a jobb időket. Most - óvatos kezdéssel és fokozott elővigyázatossággal - előkerült az anyag, ami a lovagkorba repít bennünket: miután a térben már kikalandoztuk magunkat (trópusoktól sarkvidékig és a csillagokig, óceánoktól és bűvös erdőtől varázserdőig), most az időben utazhatunk egyet, a páncélok, sárkányok és legendák közé.

Bezzeganya

A szerző cikkei

A kiállítás megálmodóinak most némileg nehezebb dolguk volt, mivel a történelmi ismereteket nagyrészt csak a nagyobbacskák tanulják meg az iskolában, másrészt a járványhelyzet miatt az interaktív játék néhány népszerű elemét most ki kellett hagyni: nincsenek megérinthető tárgyak, de szagolgatható illatok sem. A hangok azért megmaradtak: a lovagkor zenéjével, jellegzetes hangszereivel megismerkedhetünk.

„Az anyag összeválogatásakor nemcsak a szakirodalmat néztük meg (tudományos és „gyerekeknek szóló” változatban is), de konzultáltunk szakértőkkel és pedagógusokkal is,”

- mondta el Adri, a kiállítás egyik főszervezője –

„így pontosabb képet kaptunk arról, mit tudhatnak a gyerekek már a korszakról, miközben kiválogattuk azokat az érdekes, de gyereknek is jól prezentálható részleteket, amik beépültek a kiállítási anyagba és a feladatok tartalmába. A véres történelmi legendákat kihagytuk, bekerült viszont a lovagkor költészete és zenéje, a jól prezentálható páncélok, kardok, lovagvárak vagy címerek mellé.”

A kísérő felnőtt másodlagos kulturális ismeretei persze néha felülírják az eredeti történeteket: én a Szent Grál előtt röhintettem el magam, amikor hirtelen bevillant a Fekete Lovag:

„Egyezzünk ki döntetlenben.”

A 16 állomásból álló játékot két tízéves fiúval teszteltük: az egyik a kézifegyverek-kardok világában járatos, a másik sokféle várban járt már, miközben mindkettőjüket épp két nappal korábban vittem el Visegrádra, az Alsóvárba, ami például épp Luxemburgi Zsigmond, a hazai „lovagkirály” idejében jutott jelentősebb szerephez. Buzgón ragasztgatják is a matricákat, néha megkérdezve engem is, de a beépített segítség (kis kutyalábnyomok visznek a megoldást ellenőrző „súgóhoz”, ha kell) is hasznos: bár egész jó történelmi ismeretekkel rendelkezem, néha akkorát tévedek a fiúkkal együtt, hogy a fal adja a másikat. Nem is mindig a tények ismeretét feltételező kérdések bizonyulnak csavarosnak - néha a megfigyelőképességünket teszi próbára a feladat, az utolsónál például esküszöm, ötször trappoltuk körbe mind a hárman a tárlót, mire a Király Szent Kardját kiválaszthattuk. A női lovagrendekről pedig én is itt olvastam először - a várkisasszonyok és elérhetetlen múzsák mellett harcosabb szellemű ifjú amazonok is léteztek, és láthatóan a lányokra is gondoltak a kiállításszervezők.

Ami a kiállításlátogatás praktikus oldalát illeti: a 16 állomás végigjárásához nem szükséges túl hosszú idő, és egyelőre zsúfoltság se volt tapasztalható - egy tömött buszon tehát nagyobb a kockázat. Mi az augusztus 20-i nyitónapot választottuk, akkor a napi koronavírus-fertőzöttek száma még jóval a mostani alatt volt, ezzel együtt a látogatók többsége viselt maszkot (velünk együtt), a bent töltendő időt maszkban is végig lehet csinálni, a szellőzés elégségesnek bizonyult, a kis játékfüzetet most a pénztárnál adják oda a játékosoknak.

Nyitvatartás: 2020. augusztus 20. – november 1., H zárva K-V 10-17 óráig (ünnepnapokon is nyitva!) Szervező: F Exhibition
Helyszín: VAJDAHUNYADVÁR
Bővebb információ itt.

Vakmacska