Így készülnek a japánok az iskolakezdésre

Iskolakezdéshez szükséges előkészületek, és azok rangsorolása nagycsoportos anyukák által

1. A gyerek tudjon köszönni, és válaszolni a feltett kérdésre

A köszönés az emberi kommunikáció/ érintkezés alapja. Nagyon fontos, hogy a gyerek meg tudjon köszönni dolgokat, és bocsánatot tudjon kérni.

2. A gyerek saját nevét hiraganával írja és olvassa (a hiragana a japán szótagírás egyike)

A gyerek saját tanulóeszközeinek a nyomon követése miatt fontos.

Itt az óvodától már a jelek mellett a gyerekek neve is szerepel mindenütt, ezért 4 évesen nagyon kevés kivétellel minden gyerek olvassa a saját nevét. A Benesse által járó fejlesztő füzetek már a kiscsoportosok hiragana olvasására ment rá, és a számok 10-ig való ismeretéig. Most középsőbe menő 4 éves lányomnak áprilistól a hiragana írását gyakorló füzetek jönnek, matematikai alapműveletekkel.

3. Rendszerezett napi rutin: korán fekvés és kelés

Anyukák többsége szeretné, ha reggel a gyermek maga ébredne ébresztés előtt, és ne rohanás legyen a reggelből. Erre való a korai szoktatás.

4. Iskolatáska, íróasztal és egyéb iskolai kötelező dolgok megvásárlása

Japánban randoseru-nek nevezett kötelező egyen iskolatáska van, amit 6 év garanciával (az általános iskola 6 tanévből áll) árulnak. Lányom már most tudja, hogy sötétkéket szeretne, de ez persze még 2 év alatt változhat. Mindenesetre az üzletben most tanévkezdetkor mindenhol árulnak, így kiváló alkalom, hogy a gyerekkel beszélgessünk róla, és büszkén vegye a vállára az iskola kezdetekor.

5. Közlekedési szabályok ismertetése

Japánban a gyerekek gyalog járnak iskolába, az iskolába vezető úton (állami) önkéntesek, szülők és tanárok vigyáznak a gyerekek biztonságára. Reggel az iskola előtt a fél tantestület és a hetesek is kint állnak, hangosan köszöntve az érkezőket, illetve ügyelve arra, hogy ne történjen baleset. Ennek ellenére fontos, hogy a gyerek tisztában legyen a közlekedési lámpák jelzéseivel, illetve más közlekedési normával is. Ebben a Benesse szintén sokat segít, múlt hónapban a kapott játék egy rendszabályokról szóló társasjáték volt, ahol olyan kérdéseket kellett megválaszolni, hogy az esernyőt magunk felé emelve megyünk-e a járdán, vagy magunk elé helyezve közlekedünk; illetve ha szembejön velünk valaki, kikerüljük-e a pocsolyát vagy benne dagonyázunk. Japánban van esős évszak, rengeteg esőzéssel, és a járdák is sokkal keskenyebbek és zsúfoltabbak, mint Magyarországon, ezért fontos, hogy a gyerekek megtanulják a helyes közlekedést, amivel maguk és mások egészségét nem veszélyeztetik. Iskolába menet fültanúja voltam annak az esetnek, hogy pici elsősök egymást figyelmeztették, hogy ne rohangáljanak a keskeny járdán hazafelé, mert elütheti őket az autó. Az elsős gyerekeknek itt kötelezően neonsárga huzatot raknak az iskolatáskájukra, hogy az autósok/gyalogosok jobban odafigyeljenek rájuk.

Előkészület, amire a nagycsoportos anyukák nem gondoltak

Elsős anyukákkal is kitöltve a kérdőívet, összehasonlítva a nagycsoportos anyukákéval az az eltérés született, hogy az óvodás gyerekek anyukái nem tartották igazán fontosnak, hogy már óvodás korban az íróasztalhoz szoktassák a gyereket.

1. Miért fontos ez?

Kutatások kimutatták, hogy azok a gyerekek, akik örömmel ültek le az íróasztal mellé, azok nagyobb arányban voltak motiváltak a tanulásban és koncentrációs készségük is sokkal jobb volt.

2. Hogyan szerettetheti meg a szülő a gyerekkel az íróasztalnál való tanulást?

Lépcsőzetesen:

Középső csoportig szófán és a földön élvezzük a közös játékot.

Nagycsoportosan a kedvenc játékokat már asztal felett végezzük. Ez bármi lehet: origami, mese könyv olvasása, rajzolás, fejlesztő füzetek kitöltése, barkácsolás. A délutáni uzsonnák alkalmával is üljünk asztalhoz, és asztalnál beszélgessünk a gyerekkel.

A lényeg a rendszeresség, nem az időtartam. Naponta akár egy percig is, de gyakoroljuk az asztalnál való játékot/tanulást

Ez elvileg a mi európai kultúránkban alap, valamiért mégse volt tudatos számomra. Japánban kevés a háztartásokban levő bútorok száma, sokak a földön alszanak, illetve a földön esznek, a földön élik a mindennapjaikat. Egyesek a helyhiány miatt, másik így szokták meg. Viszonylag tehetősebb barátainknak nagy, tágas lakása van, külön gyerekszobával, vendégszobával, de az egész család a nappaliban alszik futon-on (matracon).

Mikor a nagylány kezdte az iskolát, az egyik barátnőm mesélte, hogy az akkori kutatások szerint azok a gyerekek teljesítettek a tanulásban jobban, akiknek nem volt saját íróasztaluk, hanem a konyhában az étkezőasztalnál tanultak, amíg az anyuka az ételt készítette. Ugyanis az anyuka így rögtön válaszolni tudott a gyerek által feltett kérdésekre és együtt tudott tanulni vele. Ezzel szemben a saját szobában, saját íróasztallal rendelkező gyerekek ezt nem kapták meg. A barátnőm nem is vett íróasztalt a gyerekének. Tehát asztal bármilyen asztal lehet, nem kell erre külön pénzt kiadni.

3. Motivációs példák

A gyerek kedvenc állat figuráit rakjuk ki az asztalra.

Legyen egy meghatározott helye, ahol tanulhat.

A szék mérete nagyon fontos.

Játsszunk a gyerekkel iskolásat: volt olyan dizájner anyuka, aki maga talált ki és rajzolt kvízeket a fiának, de Japánban rengeteg olcsó és jó foglalkoztató füzet van, illetve levelet is lehet írni/rajzolni a nagyszülőknek, barátoknak. Jó motiváció lehet még az érdekes, cuki színes ceruzák, radírok vagy a gyerek maga által kiválasztott toll tartójának a bekészítése, stb.

Miyake

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?