Sétálni sem volt már időm szülés előtt

2015 március 11-én elmentünk nőgyógyászhoz, aki megerősítette, hogy babánk lesz. (Nyolchetes terhes voltam.) Innen minden rendben ment, csak az elején szédültem és hánytam. A 14. hétre ezek a kellemetlenségek is megszűntek, éltem a boldog kismamák életét.

A 12. heti ultrahangon is minden rendben volt, majd a 18. héten végre megmutatta magát a babánk: közölték, hogy kisfiunk lesz. Július 10-én a párommal meg is házasodtunk (nem a baba miatt, amúgy is tervben volt). A terhességem 28. hetéhez érve sokat görcsöltem és keményedtem. Emiatt egy hetet kórházban töltöttem. Aztán hazaengedtek, ágynyugalmat javasoltak, és magnéziumot kellett szednem.

A 31. héten egyujjnyira kinyílt a méhszájam, majd a 36. héten már kettőre. Október 9-én nagyon erős görcseim lettek, de mivel összevissza jöttek, jóslófájásokra gondoltam, és végül este aludni is tudtam. Tizedikén reggel már szabályos tízperces fájásokkal hívtuk a mentőt. Mire ideértek, addigra már ötpercesek lettek a fájások. Amikor beértünk, felvették az adataimat, és mondták a férjemnek, hogy várjon meg kint, engem megvizsgál a nőgyógyász, és utána kimehetek még vele sétálni picit a folyosóra.

A doki megvizsgált, háromujjnyira voltam nyitva, ezért a férjemet beküldte hozzám (ennyit a sétáról). Kaptam epidurális érzéstelenítőt, burkot repesztettek és vártunk. Egy óra múlva jöttek is a tolófájások. A férjem fogta a kezem, párat nyomtam, majd 2015.10.10-én 12.20-kor kint is volt a mi kisfiunk. 3220 gramm és 49 cm volt. A Mátyás nevet kapta. Megfürdették, behozták nekünk, és hármasban hagytak minket. Ott a szülőszobán megtörtént az első mellretétel. És nagyon boldog voltam, hogy 9 hónap után végre magamhoz ölelhetem az én pici fiam. Három napot töltöttünk bent, mivel nagyon picit sárgult be, így a negyedik napon haza is jöhettünk. Azóta minden rendben van, itthon növekszik a mi kisfiunk.

V.

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?