Ne már! Már megint testvérem lesz?!

Kezdjük megszokni, hogy nagy számokban kell gondolkodnunk.

Megjegyzem, még mindig kisebb sokk alatt állok, azt hittem, lassacskán eltűnnek a rácsok és a mesterséges, játék alkotta akadályok. Nem kell legót piszkálnom a talpamból, ha mezítláb átmegyek a nappaliból a konyhába, és végre mindhárom manifesztálódott gyermekem olyan korba ér, amiben értékelni tudják az olyan művészek alkotásait, mint Martin Scorsese, és apukájukhoz beszállnak az addigra világhódító családi teabizniszbe. A reggeli szertartásomhoz ami abból áll, hogy a kedvenc (természetesen saját gyártású) teámat a teraszon kortyolgatom, mielőtt felébred a család, egy kisebb akadályversenyen át jutok el. Ugyanis legkisebb lányom, a kétéves Panna miatt az alsó szint leginkább egy ketreces kifutóhoz hasonlít. Rács a lépcsőfeljárónál, rács a teraszajtónál. Mondanom sem kell, kedves sorstársaim, hogy alig vártam, hogy hajlott koromra eltűnjenek ezek az ember alkotta akadályok, melyek Panna önpusztító mechanizmusait hivatottak kordában tartani.

Szóval kijutottam a teraszra és a kellemesen hűvös reggelben kortyolgattam a meleg teát, ami átjárta bensőmet. Azon gondolkodtam, hogy mit fognak szólni a gyerekek, amikor ma este az ultrahang vizsgálatot követően elmondjuk nekik a nagy hírt, hogy testvérük fog születni.

Luca, a nagylányom reakciója kétes, mert ő már a kijelentette, hogy nem szeretne több testvért, így is éppen elegen vannak. Marci, a fiam többször felvetette már, hogy tenni kellene valamit a családon belüli ivararány javítása érdekében, mert jelenleg többen érdeklődnek a babák, mint a kardok iránt, bár igaz, hogy a Panna hajlandó kardozni vele, de az mégsem ugyanaz, mintha ezt egy fiútestvérrel tehetné. Az az érv, hogy de a kutyánk is fiú pedig egyszerűen felháborította, mondván, hogy az nem számít, mert megbeszélték az oviban a többiekkel, hogy ilyen kérdésekben csak azok jöhetnek számításba, akik a házban laknak, tehát vagy behozzuk a kutyát, vagy ne szórakozzunk vele. Egyébként is a többiek egybehangzó véleménye szerint egy kutyát tök hülyeség Choppernek hívni, még akkor is ha apukája motoros szenvedélyéből csak ez maradt. Ilyen kilátásokkal futottunk neki az estének.

Amikor Évi hazajött a vizsgálatról, ahhoz a jól bevált módszerhez folyamodtunk, hogy egy alkalmas pillanatban (két rész közötti szünet a Pom-Pomban) megmutattuk nekik a kicsiről készült ultrahang képet és feltettük a szokásos „Szerintetek mi ez?” kérdést. Rövid tanakodás után abban maradt a két nagy (Panna kihúzta magát a szavazásból és inkább a cumisüvege felé fordult), hogy anya köldöke, hiszen ezt a vak is látja.

Mikor elmondtuk a nagy hírt, hogy kistestvérük lesz, Luca közölte, hogy nem hiszi el, hogy megint, és nagyjából két percig szótlanul ült a fotel karfáján (megjegyzem, ezt szigorúan megtiltottam) aztán felállt, és lemondóan legyintve elment karkötőt készíteni.

Marci harsány „Ez az!” felkiáltással körbeugrálta a lakást.

Panni arra a kérdésre, hogy szeretne-e kistestvért, csak annyit válaszolt: JÓ!

Teagyáros

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?