Tessék mondani, tetszik majd szeretni a gyerekemet?

Eljött ez a pillanat is, óvodás lett a gyermek. Zökkenőmentes első hetet tudhatunk magunk mögött. Amikor augusztus közepén nyilvánvalóvá vált, hogy mégse költözünk, ebből adódóan a jelen lakhelyünk szerinti óvodában kezdünk bele a nagy kalandba, villámgyorsan elrohantam az oviba, hogy megtudjam, miről maradtunk le. Sokkal előrébb nem jutottam, mert zárva volt, de legalább láttam a felvettek névsorában a gyerek nevét. Áldottam az eszemet, hogy nem hallgattam az apjára és a biztonság kedvéért mégis beírattam, hátha. És hát hátha lett. Konstatáltam, hogy megvolt életem első szülői értekezlete, persze nélkülem.