Terrorizálják az elsős lányomat a suliban. Visszaüssön?

A harmadik fekete sztoriját már magától elmondta. Uszodába menet a kötős sapiját hátulról meghúzták, de nem csak az övét, a mellette menő kislányét is. Szintén szólt, hiába. Aztán ahogy hátra fordult, orrba könyökölte a gyereket. Na, akkor egy ideig békén hagyták. Volt, hogy egyikük heccből lelökte az udvari játékról, majd belerúgott a karjába. Amikor anyukának levelet írtam, vázolva a történteket, a kisfiú újfent tagadott, állítva, az enyém kezdte csúfolni, és se nem lökött, se nem rúgott. Anyuka ígérte, beszél a gyerekkel. Hiába. És nem csak az én gyerekem a célpontjuk! Az egyik kislány, aki ráadásul évvesztes lévén még nagyobb is, mint a fiúk, a tavaszi szünet előtt már sírva jött az iskolába az anyukájával, hogy ő nem akar itt maradni, mert mindig bántják (fiús kislány, őt épp ezért vették célba). A „kis lovagot” meg azért, mert megvédi a lányokat, és nem szívleli a durva fiús lökdösődős-ordítós értelmetlen ordítozós játékokat. Szóval, ők így hárman a fő célpont, legutóbb csak simán a lányom elé állt valamelyik, és szó nélkül lábon rúgta. A tavaszi szünetre, mikor már többen szóltak a kis terroristák miatt, végre kaptak egy beírást. Ma állítólag „csak” csúfolódtak.

Alapvetően, míg vér nem folyik, csont nem törik, nem folyok bele a gyerek társadalmi életébe, DE:

1. Ne üssék-verjék, csak mert kicsit komolyabb, másabb, mint a többi.

2. Önvédelem miatt ne az áldozatot büntessék (ügyeletben, hasonló esetben szólt az ügyeletes tanárnőnek, a válasz: majd figyelek, majd egy ejnye-bejnye a kisfiúnak azért, amiért előtte a lány feketét kapott, mert megvédte magát).

3. Csúfolódni nem szép. Mivel a lány hendikeppes, így tudja, nem jó érzés, nem is csúfolódik (itt dől a kisfiú állítása, miszerint az enyém kezdte).

4. Jobb híján két tanácsot kapott a gyerek. Az egyik, hogy kétszer HANGOSAN szóljon, majd harmadszorra üthet, de sose ő kezdje a bunyót (évek óta tartja a szabályt). Csúfolódás ellen az egyik fülön be, másikon ki taktika vált be.

Értem én, hogy harminc gyerekre egy tanár figyelme kevés, ügyeletben meg hatványozottabban igaz, de az sem állapot, hogy a tanárok kezében nincs fegyelmezésre lehetőség. Arra tanítom a gyereket, hogy védje meg magát, ha kell, ne legyen áldozat, ha gond van, szóljon. És szól is. Sajnos, tapasztalatom szerint, ha otthon nem nevelik meg a gyereket, annak az osztálytársai látják kárát. Vannak gyerekek, akik tényleg csak abból értenek, ha a többiek megunják a terrort, és egy emberként leverik, mint a cölöpöt.

Én sem vagyok mintaanya, de nem hagyom, hogy az osztálynak nevezett „falkában” néhány neveletlen kölyök miatt omega legyen. És ha ehhez az kell, hogy visszaüssön, akkor vissza fog (a többit majd mi szülők megbeszéljük), de ne hagyja magát!

Ha valakinek jobb tanácsai lennének, kíváncsian várom.

Adalék: a trió amint galádságot művel, már össze is beszélnek, hogy egy emberként tagadjanak és hazugnak állítsák be a panaszkodót.

Csuni

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?