„Megcsonkított a férjem, de ő jó ember!”

A sok veszekedésre már a szomszédok is többször kihívták a rendőrséget, de ő nem engedte elvinni, mondván, jó ember az, csak elborul néha. A rendőrök elmentek, ő meg rettegett tovább csendben.

Pár hónapja fojtogatta a „jó ember”, na, akkor betelt a pohár. Elment, feljelentést tett a rendőrségen. Ó, hát asszonyom, ha még egyszer előfordul, beutaltatjuk kényszergyógykezelésre. Tessék kérem hazamenni. „Ó, hát asszonyom” felült a biciklijére és hazament, a házba, ahol minden pillanatban veszélyben érezte az életét. Mondogatta neki már mindenki, ne menj, van más megoldás is, meglátod.

Egyik nap aztán a „jó ember” megcsonkította. Végül kihívta a mentőket az eszméletlen feleségéhez. Az eset után két héttel lábbilinccsel már kinn van, hisz jó ember az, csak elborul néha. Akinek sárga lapja van ugye, hiába közveszélyes, csak nem élhet bezárva, van egyáltalán olyan hely, ahová be lehetne zárni? Az asszony, aki némán tűrt hosszú évtizedeken keresztül, meg vár a következő műtétre, aztán meg ki tudja, mi lesz. Most egy testrésze bánja, hosszú évek óta minden egyes nap a lelkéből egy darab. Hozzászokott már. Hogy merre lesz neki tovább, azt nem tudom, szerintem még ő sem tudja.

Az egész történetet nem azért írtam, mert azt szeretném olvasni, hogy megérdemelte. Ugyanis ez a helyzet a társadalom kudarca is, nem csak egy házasságé, kudarc ez az egészségügy számára is. Adott egy agresszív, veszélyes elmebeteg és nem kezdenek vele semmit, mint ahogy kudarc ez, mindazoké, akik tudták. A kérdés pedig, ilyen esetekben hogyan lehet úgy segíteni, hogy azt el is lehessen fogadni? Engem mardos a bűntudat, hogy mégis mit kellett volna máshogyan? Olvasom a statisztikát, és rájövök, hogy 100-ból 20 ember az ismeretségi körömben bármikor segítségre szorulhat, hogyan lesz akkor ezután? Végigasszisztálom megint? Az agresszió egyre brutálisabb lesz, gyakran halállal végződik. Bár amíg egy csúnyán összevert, megerőszakolt gyereket visszahelyeznek a „szüleihez”, mondván, hogy jól van az úgy, addig nem nagyon lehet mit várni. Az agresszív férfiak a feleségüket verik, meg a gyereket, az agresszív nők a gyereket verik, a társadalom meg behunyja a szemét, széttárja a kezét: nem én tehetek róla. Csak azt felejtik el, hogyha róla nem is, de ellene tehetnének.

Eszter

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?