Rögtön jövünk, leugrottunk Afrikába!

A falon faágak árnyéka tekereg, táncol. Néha az egész fa szinte összegubancolódik az ablakon túl.

- Alszol? – suttogja Marci.

- Nem – feleli Lili. Ő nem látja az árnyakat a falon, csak a saját szuszogását hallgatja a takarója alatt. A takarón virágok nyílnak. Lili pedig egy vakond, aki fölött egy virágos rét illatozik.

- Mikor jön a papa és a mama? – kérdezi, miközben kidugja az orrát a föld alól.

- Majd később – felel Marci.

- Az túl későn van – suttogja Lili.

Nem szokta meg, hogy a szülei néha nincsenek itthon. Marci már igen. Hiába, ő a nagy bátyus. Most épp a takaró alatt. Egyedül a hugijával, szülők nélkül.

Az árnyékokkal teli falon egy felhő suhan át. Aztán egy tigris. Marci egyszerűen csak elfújja.

- Nem tudok aludni – súgja Lili -, így egyedül.

- Egyedül? – kérdezi Marci. – Nem is vagy egyedül. Nézz csak a falra! Épp ott repül egy kacsacsőrű emlős. Amott meg egy kígyó siklik. Vigyázz! Meg ne harapjon a körömrágó.

- Micsoda? – kérdezi Lili rémülten, és visszabújik a föld alá.

Hirtelen Marci is csupa libabőr lesz a sok árnyéktól, hiába gondolja, hogy ő már bizony túl nagy fiú ahhoz, hogy libabőrös legyen. Aztán nevet egy kicsit Lilin, hogy vidámabbnak hallatszódjon a szél süvítése.

Lili egy félős vakond – gondolja Marci, miközben még a fogai is összekoccannak a rémülettől, amikor valaki bekopog az ablakon. Tényleg kopogtak?

Marci még a lélegzetét is visszafojtja.

Lili szuszogását sem hallani.

Megint kopognak!

- Marci! – suttogja Lili alig hallhatóan. – Tényleg kopog valaki az ablakon?

Marci lopva odapillant az árnyakkal teli falra, de csak nagy fekete sötétséget lát. Mintha egy fekete óriás teljesen eltakarta volna a fejével a holdat.

- Lili, ne mocorogj!

- Ki van ott, Marci?

- Azt hiszem, egy óriás!

- Egy óriás? – dadogja Lili.

- Ki más tudna bekopogni az ablakon? Túl magasan vagyunk – suttogja vissza Marci.

És valóban, hiszen amikor Marci leereszti a plüsskutyát Lilinek a kertbe, akkor ahhoz bizoy apa sáljára, anya sáljára, de még Marci és Lili sáljára is szükség van, hogy összecsomózva leérjenek a földre.

- Na, de mit akar tőlünk az az óriás? – kérdezi Lili nyugtalanul.

- Megint hallani a kopogtatást.

- Segítség! – kiált valaki olyan mély hangon, hogy az ablaküveg is beleremeg.

- Most mitévők legyünk? – aggodalmaskodik Lili, és bebújik a takaró alá.

- Fogalmam sincs – dadogja Marci.

- Segítség! – hallatszik megint az ablak felől.

- Lehet, hogy az óriást fejbe kólintotta egy faág – vélekedik Lili.

- Ugyan, az óriásoknak semmi nem tud a fejére esni, mert magasabbak mindennél! – suttogja Marci szinte hangtalanul.

Magasabbak mindennél… Lili megpróbálja elképzelni, hogy az milyen lehet.

Marci óvatosan az ablak felé sandít. A holdfény és a fa helyett azonban csak valami nagy szürkeséget lát.

És annak a szürkeségnek a közepén egy kicsi szemet, amely pontosan őrá néz.

Oliver Scherz: Rögtön jövünk, leugrottunk Afrikába. Illusztrálta: Barbara Scholz

kertedi

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán.
Tetszik?