Dédnagyanyám az esküvő előtt megszökött a pékfiúval

A lakás a főtér egyik patinás házának első emeletén helyezkedett el, a szalon ablaka pont a túloldalon levő pékségre nézett. Gyakran figyelt innen egy magas, barna jóképű legényt, aki soha nem mulasztotta el az alkalmat, hogy bókoljon neki, ha a pékség előtt elsétált. Időközben, ahogy tanulmányaival végzett, és eladósorba került, eljegyezték az édesapja egyik üzlettársának a fiával. Nem volt különösebben szimpatikus neki a fiú, túlságosan udvarias és sótlan volt. Még csak csókot sem akart lopni tőle soha, hiába sétálgattak fel s alá a folyóparti sétányon, nem úgy, mint az a tüzes szemű péklegény, ha csak rágondolt arra a csókra, beleremegett. Menthetetlenül szerelmes lett, csak éppen nem a vőlegényébe.