"Véletlenül" becsúszott babával fogják meg a pasikat

Hetedhét országra szóló lagzi helyett azonban a szürke hétköznapok jöttek, Selát-sehall pedig csak nem akarta elvenni szegény Alamuszi Arankát. A lány így elhatározta, hogy egy csellel magához láncolja a herceget: ahelyett viszont, hogy a sarki boszorkányhoz fordult volna, egyszerűen csak teherbe esett.

Mert mi lehet jobb ok arra, hogy egy

- szétesőben lévő kapcsolatot összekovácsoljunk,

- egy gazdag hapsit magunkhoz kössünk,

- a nagymellű harmadikat pakolópályára állítsuk,

mint hogy ehhez az ősi módszerhez nyúlunk?

Most biztosan sokan felháborodva felkaptátok a fejeteket, de őszintén kíváncsi vagyok a véleményetekre. Az elmúlt két-három évben legalább tíz olyan baba született a környezetemben, aki a fenti szituáció után „véletlenül” fogant. Engem az elkeseredés kerülget, nem hiszem el, hogy ilyen mélyre süllyednek sokan. Tényleg ez a megoldás? Mit gondol az a nő, aki ezt teszi a párjával? Úgy gondolja, hogy ez nem egy ROHADTUL NAGY ÁTVERÉS? Lehet erre alapozni egy gyerek jövőjét? Hogy adott esetben a szülők mégsem tudják megoldani a problémákat, tényleg nem illenek össze, de ez a féléves együtt járás során nem derült ki, vagy hogy soha senki nem tudja meg, hogy az a véletlen semennyire nem volt véletlen, és még melegében még csak nem is váláshoz – mert többségük még csak nem is házas -, hanem szétköltözéshez vezet?

Mondhatjuk, hogy a töketlen férfi így legalább kész tények elé van állítva, de könyörgöm, ha annyi felelősséget nem vállal valaki, hogy megkérje a párja kezét, akkor vajon egy gyerekkel mit fog kezdeni? Mintha sikk lenne így csőbe húzni valakit...

Vajon boldogan élnek, amíg meg nem halnak?

Mit gondoltok, lehet a történetnek jó vége?

Blanka

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?