Van élet a szülés után?

PUBLIKÁLÁS: 2014. január 14. 06:00

Ez az „élménybeszámoló” arról szól, hogyan tértem vissza a munkába a szülési szabadság után. Várva várt kislányunk, Viola 2011 augusztusában született. Én június közepéig dolgoztam, és már távozásom előtt abban egyeztünk meg a főnökömmel, hogy kb. 1 évet leszek távol, és természetesen visszavárnak (hát igen, nagyon szerencsés vagyok a munkahelyemmel...). Ezt részben rajtam kívül álló okok miatt szerettem volna így (a férjem BKV-s fizetéséből még a gyeddel együtt sem tudtunk volna megélni), részben úgy láttam, hogy a szakmámban (IT szolgáltatásmenedzsment) egy nagyobb kihagyás aránytalanul nagy hátránnyal járt volna a visszatéréskor.

Bezzeganya

A szerző cikkei

Ez többé-kevésbé így is alakult: 2012 márciusában vettem fel a kapcsolatot a HR-rel és a vezetőmmel a tervezett visszatérésemmel kapcsolatban. Mivel visszavártak, nem volt szükség egyeztetésre, hogy hol van számomra pozíció, csak a vezetőmnek kellett végiggondolnia, hogy a meglévő csapattagok között hogy strukturálja át a munkát, mely ügyfelek kerüljenek majd hozzám.

2012 június elsején kezdtem újra dolgozni, kislányom 10 hónapos volt ekkor. Innentől a férjem ment gyedre, illetve nagy szerencsénkre mindkét nagymama budapesti és már nyugdíjas, így ők is sok időt töltöttek Violával, mindannyiuk nagy örömére. Főnököm akkor azt jelezte, hogy 8 órásként kell visszatérnem, így ehhez próbáltam alkalmazkodni, bár a saját preferenciám a 6 órás munkaidő lett volna. Ugyanakkor meg tudtuk oldani, hogy első hónapban 4 órás, a második hónapban 6 órás legyek – így megvalósulhatott a fokozatos visszatérés, ami a kislányomnak is jó volt, illetve természetesen nekem is az egy év kihagyás után.

Távollétem alatt ráadásul egy elég gyökeres változás állt be a szervezetben: ugyan nem szűnt meg, de átalakult, a munkát és az emberek 90 százalékát a munkáltatóm kiszervezte egy alvállalkozóhoz, így mindenki, aki addig a közvetlen irányításom alá tartozott, mostantól egy üzleti partner munkavállalója lett. Így Service Managerből egyszeriben Service Delivery Managerré, közvetlen vezetőből hirtelen szolgáltatást menedzselő köztes szereplővé váltam. Ez komoly paradigmaváltást jelentett (előtte 9 éven keresztül operatív munkakörben voltam), de volt két hónapom, hogy az új munkakörömbe betanuljak és az új ügyfeleimet megismerjem. Ez bőven elég volt a vissza- és belerázódáshoz, így szeptembertől már én vittem az új ügyfeleimet 8 órában.

Így visszatekintve azt mondanám, hogy a zökkenőmentes visszatérés nagyban köszönhető volt annak, hogy csak egy évet voltam távol. Nem szánom ezt propagandának, hiszen mindenkinek a saját döntése, hogy mennyi időt tölt otthon a kisgyerekével: személyes preferenciák (ki hogy bírja „a négy fal között”), családi körülmények (ki mikor mennyit tud vigyázni a kicsire), társ munkahelye, anyagiak, ez mind-mind fontos szempont lehet számotokra egy ilyen döntés meghozatalakor. Én, ha tehettem volna, hosszabban maradtam volna itthon Violával, de ennek a megoldásnak is számos előnye volt, és a munkám szempontjából biztos, hogy sokkal előnyösebb volt így.

Hab a tortán, hogy félévi munka után az egyik one-to-one beszélgetésünkön megkérdeztem a vezetőmet, hogy nem lehetne-e mégis, hogy 6 órás legyek? Nem bíztam benne, de gondoltam, egy próbát mindenképpen megér. Meglepetésemre ezúttal igent mondott – annyit kérve, hogy ez egy viszonylag korlátozott időtartam (fél év) legyen csak, és bizonyos személyi változások átfutását várjuk meg, aztán tudom átadni a munkám egy részét egy kollégámnak. Így végül 2013 május elsejétől 6 órás lettem, egészen december végéig, tehát 2014. januárjától lettem újra teljes munkaidős. Külön pozitívum, hogy a munkaköröm megengedi, hogy a munkaidőm egy részét ne az irodában dolgozzam le, így heti 2-3 napot itthonról is dolgozhatom, megtakarítva ezzel napi egy óra utazást, amit ehelyett a kislányommal tölthetek.

Az én sztorim tehát egy valódi sikersztori a visszatérés szempontjából – biztosan azért is, mert egy olyan, kifejezetten családbarát multinál dolgozom, ahol nagy hangsúlyt fektetnek nemcsak a kismamák (mint értékes munkavállalók) sikeres reintegrálására, de a velük való aktív kapcsolattartásra is a távollétük alatt. Szeretnék majd még gyereket, és az eddigiek alapján nagyon bízom benne, hogy akkor is ilyen flottul megy majd minden. Hasonlóan sima visszatérést kívánok nektek is, bár tudom, hogy a magyar valóság ezt sok helyen még nem teszi lehetővé.

Azoknak, aki még csak a jövőben szeretnének gyereket, és rugalmasabbak még munkavállalás szempontjából: ha van lehetőségetek választani az álláslehetőségek között, érdemes talán annak is utánanézni egyéb szempontok (anyagiak, karrierlehetőség, elhelyezkedés stb.), milyen a híre az adott vállaltnak a munkaerőpiacon: mennyire család- és emberközpontú a cég, és a vezetés mennyire elkötelezett a gyerekesek (mint értékes, megbízható, lojális munkaerő) foglalkoztatása mellett.