Egy kicsit ugrok az időben. Ott hagytuk abba, hogy megtartanál-e egy Down-szindrómás babát. Először a terhességről írnék még egy kicsit, hátha valakit a jövőben érinteni fog, ezért szeretném ezzel kezdeni a posztot. Mondhatom, hogy a hetedik hónapig alapvetően problémamentes voltam, aztán jött a feketeleves. Az ultrahangon mindig mondták, túl sok a magzatvíz. Nem gondoltam, hogy ez „olyan nagy problémát” fog jelenteni.
Eljött 2013 december 12, amikor közölte velem a doktornőm, hogy most vagy beutal 2014 január 20-ig a kórházba, vagy otthon fekszem, de ezt szó szerint véve. Semmit sem csinálni, csak fürdés és vécé. Hát utóbbit választottam. Az első pár nap maga volt a paradicsom. Az édes semmittevés, lustálkodás. Ó, hát ez szuper másfél hónap lesz – gondoltam én. Aztán pár nap után már úgy éreztem, nem 24 órából áll a nap, hanem 240 órából. Egyszóval rossz ennyit feküdni folyamatosan. Közben elkezdett iszonyatos méretet ölteni a hasam, mozdulni alig bírtam már. Kínszenvedés volt minden.
A magzatvízzel telt óriás has gyakorlatilag összenyomta minden szervemet. Égett a gyomrom, mindenféle egyéb emésztési probléma, aranyér, folyamatos fulladás és folyamatos jóslók. Férjem csinált mindent itthon, a háztartástól kezdve a gyerek ellátását, vásárlást és még persze ott voltam én is, akit el kellett látni. Hetente mentem be CTG-re taxival, mivel a vezetés szóba sem jöhetett, emelni nem tudtam a lábam, nem hogy vezessek. A CTG-k mindig szép szabályos fájásokat mutattak, a doktornőm azt mondta minden nap ajándék, és napi 5x2 magnézium, akkor talán sikerül bent tartani a 37. hétig, ami nagyon jó lenne. A tervezett császár időpontját 2014. január 14-re tettük. És akkor nézzük a miértet.
Luca azon kívül, hogy Down-szindrómás, az ultrahangon kiderült, hogy double-bubble gyomra van, más néven duodenum atresia, ami annyit jelent, hogy valahol szűkület vagy teljes zár van a gyomrában vagy valahol a bélszakaszban, és így nem tud nyelni magzatvizet, nincsen emésztése és emiatt szaporodik fel a magzatvíz. A másik magzatvíznövelő tényező a két kamra között lévő 2,5 mm-es lyuk, amire a kardiológus azt mondta, egyelőre nem kell vele „foglalkozni”, születés után összenőhet, de mivel keringési probléma, ezért ez is „rátesz egy lapáttal” a vízre. Visszatérve akkor, hogy miért fontos, hogy elérjük a 37. hetet. Azért, mert ahogy megszületik Luca, elviszik műteni a gyomrát, hogy legyen emésztése, és mivel nem fog tudni enni hetekig, így nem mindegy, hogy koraszülött lesz vagy sem, illetve hogy mekkora súllyal születik, amiből tud „leadni”. No, ez volt a felállás 2013 decemberében.
Mire odaértünk, tényleg várt már mindenki, gyors infúzió, spinál. Fél egy… és már indult is a műtét. Éjjel 01.39-kor megszületett Luca 3400 grammal, 52 centivel, 8/9-es Apgarral. A császár szörnyű volt. A magzatvíz mennyisége kb. 8 liter volt (mint később kiderült, ez lehetett több is, mert ami elfolyt itthon, meg amit ott felmostak, és tele volt egy 5 literes vödör meg egy másik félig.) A majdnem kétórás császár után végre én is láthattam Lucát. Amíg engem varrtak, addig Apával volt kint. Vártak engem. Kb. tíz percet lehettünk együtt, már jött is érte a Peter Cerny Alapítvány két munkatársa, akik inkubátorba tették, és már vitték is el az I. számú Gyerekklinikára. Engem meg a kórterembe.Csak annyit tudtunk, hogy hamarosan megműtik, mivel nem várhatnak vele napokat, heteket, hiszen nem tud enni.
Csütörtökön délelőtt műtötték meg Lucát. A műtét jól sikerült, átkerült a PIC-re ahol Apa látogatta. Egy hetet töltött el a PIC-en inkubátorban, infúziót kapott, enni sajnos semmit. Én szombaton hazajöhettem a kórházból, iszonyatosan legyengülve és lefogyva. 93 kilóval mentem be, 76 kilóval jöttem ki. Luca egy hét után átkerül a „sima” csecsemőosztályra, ahol „építik fel” az étkezését. Itt tartunk most 2014 január 18-án. Már kap tejet, tápszert, teát, cukros vizet változó arányban, elindult az emésztése. Aranyos, nyugodt, csendes kislány.
A célom, amiért leírtam ezt a történetet és az előzőt is, hogy ne legyen tabu ez a téma (sem). Tudom, a történetünk nem mindennapi, de legalább annyira különleges kislány Luca, mint amilyen egyedi ez a történet.
„Egyetlen gyerek sem hibás példány egy másik, "jobban fejlődő" gyerekből, hanem tökéletes példány saját magából. Talán másmilyen, mint amilyennek vártuk, de pont olyan amilyennek lennie kell.” (Down Egyesület)
