Hároméves a Bezzeganya (három? kettő? hirtelen elgondolkodtam…) Eléggé megváltozott, mivel a szerkesztőségnek hirtelen rengeteg lett a másfajta feladata, ezért még inkább arra támaszkodott, ti miket küldötök be, mit gondoltok a Bezzeganyára érdemes témának. El is gondolkodtam a sok fájdalmas, súlyos, nehezen megoldható történeten, ami ideérkezett az elmúlt évben. Ezek lennének tényleg, amik alapvetően meghatározzák kis-és nagygyerekes éveinket? Vagy nem ezt tükrözi a témaválasztás, csak azt, hogy ezek azok a forrásvizek, amelyeknek másfelé nincs ki-és lefolyása, nincs kinek mondani, nem akarjuk máshol mondani, de valahol kikívánkozik?

Együtt tanuljuk a nyilvánosságot is. Hogy a net mégiscsak olyan, mint a kimondott szó: törölhetjük, lezárhatjuk, de egészen visszaszívni nem lehet, akinek nem szánjuk, az is olvassa, aki nem érti, az is véleményezi, amire nem gondolunk, az is bekövetkezhet, repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg, ti indítjátok-e vagy mi, akik megnyomjuk végül a „publikál” gombot a szerkesztés után, a ti fejetekre hullik-e vagy a miénkre, esetleg arra, akit egyikünk se kérdezett. Valóban és teljesen mi vagyunk-e a nick mögött, a FB-identitás mögött? Odaadnánk-e a gyereknek ma, egy év múlva, húsz év múlva?

Együtt tanuljuk a csoportdinamikát. Sokadjára hatódom meg, mikor valami bajra egyértelmű, hasznos, építő, gyakorlatias segítségek érkeznek, néha a színfalak mögött nevek, címek, önéletrajzok, orvosok neve és elérhetősége, babaruhák és receptek cserélnek gazdát. A nyílt megrendülés, a nyilvános részvét sokat talán nem segít első pillantásra a gyászolónak, a bajban lévőnek, de talán mégis segít átmenni a keskeny pallón. De persze ott a másik oldal, amikor rémülten nézem, mikor csoportosan támadnak le a net arctalan világában valakit, vélt vagy valós sérelmek és bűnök okán, amikor az éles véleménykülönbségből nyílt sértés, ijesztő randalírozás lesz két perc alatt – moderálni egy weboldalt, egy kommentet azt lehet, de azt sajnos nem olyan egyszerű, ami a fejekben marad.

És persze megfelelni sem lehet mindennek és mindenkinek. Legyen-e meredek téma, legyen-e bulvár, legyen-e termékteszt, merjünk-e nyaralást ajánlani, amikor olyan sokan küzdenek napi nehézségekkel, írjunk-e gyereksorsba vágó kérdésekről, amibe egyre inkább a politika tolakszik nap mint nap bele, hogy maradjunk függetlenek és pártatlanok ott, ahol esetleg a saját véleményünk meglehetősen sarkos, és valami belül tiltakozna egy se hús-se hal, kínosan „objektív” és ettől esetleg hiteltelen tájékoztatás ellen. Hogy adjunk teret minden vállalható véleménynek úgy, hogy a BA szellemisége ép és töretlen maradjon – már ha van neki egyáltalán olyan. Hogy védjük ki azt, hogy a nagy sodrásban esetleg olyanok is maradnak el mellőlünk félreértés, hanyagság vagy nehezen összeegyeztethető elképzelések miatt, akiket szeretünk-tisztelünk-becsülünk - már csak az olvasóban bízhatunk, hogy pár jó tollú valamikori szerzőnket „visszatapsolja” ide, hiszen alapvetően nem nekünk írtak, hanem nektek.

Szóval, tiétek a pálya, én a magam részéről egy fenékkel csúszkálok egyre szaporodóbb és egyre makrancosabb-szétszaladósabb lovakon (rúgnak is), magamban mérgelődve, hogy még mindig nem írtam meg a Weöres-posztot, a hónapok óta előkészített, Budapest Intézettel közös munkaerőpiaci posztot, a posztot a szüleikkel első pillanattól együtt levő PIC-es babákról, a szülőnek-laikusnak is nagyszerű-hasznos Tanárblogról és még annyi minden másról. Egyszer csak megszületnek – de addig biztatok mindenkit, írja csak bátran tele a BA-t, írjatok komolyat, vicceset, mindennapit és különlegeset, mint eddig. Azt ígérem, olvasni azt fogok.

Vakmacska

...

Én meg azon gondolkoztam, hogy a Bezzeganya születésnapján milyen összefoglalót írjak az elmúlt évről, a változásokról, a lehetőségekről, amelyekből vagy lett valami, vagy nem, a hibákról és az eredményekről, de sem dicsekedni, sem keseregni nem szeretnék, no meg a múlt elmúlt, kit érdekel? Tanultunk belőle (vagy nem), inkább nézzünk előre!

Az utóbbi időben személy szerint mint szerző egy kicsit háttérbe vonultam. Ennek oka nem a lustaság, vagy mert ne lenne téma, amiről írnék, sőt! De annyi olvasói levelet és posztot kapok nap mint nap (amit ezúton is nagyon köszönök), hogy szinte nem férek bele a keretbe, és sokkal inkább tolom magam háttérbe, mint a nyájas olvasót, mert azt gondolom, minél több szerző ír posztot, annál színesebb és izgalmasabb lesz a blog. De ígérem, a közeljövőben aktívabb leszek egy kicsit, és tesztektől könyvajánlókon és hasznos összefoglalókon át magánéleti dolgokkal foglalkozó posztokat is írok majd. (És hamarosan jön a Macskablog is...)

A jelen:

Jelenleg a Bezzeganyát naponta átlagosan több mint 15 ezren olvassák, az oldalletöltések száma 40 ezer fölötti. Facebook oldalunk lájkolóinak száma közelít a 18 ezerhez. Egyre ismertebbek vagyunk, ez pedig legfőképp nektek köszönhető, akik itt beszélik meg ügyes-bajos dolgaikat, legyenek azok a terhesség, szülés, gyereknevelés, párkapcsolat, főzés vagy egyéb témában poszt vagy kommentek formájában.

A jövő:

Hamarosan elkészül újabb kérdőívünk, melyben titeket faggatunk majd arról, mivel vagytok elégedettek, mivel kevésbé, és milyen témákat, tartalmakat szeretnétek olvasni a Bezzeganyán. Nem célunk a jelenleg jól működő rendszer megváltoztatása, de szeretnénk még jobbak, érdekesebbek és hasznosabbak lenni veletek – nektek.

Hírlevelünk, melyre feliratkozva most a Bezzeganya webshopban felhasználható 500 Ft-os kupont lehet kapni, szintén napokon belül megérkezik a regisztráltak postafiókjaiba.

Lesz még egyéb meglepetés is hamarosan, de hogy kedvenc rockbandámat idézzem: "Ennél többet nem árulhatok el."

Jövőre veletek ugyanitt!

Tünde

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?

Hároméves a Bezzeganya!