’’L. sem ette meg a vacsorát! L. is hagyott paradicsomot! L. miért fészkelődhet?’’
Mindegy, nem is ez a fő vonulat. Tiszteld embertársaid agybaját, ha azt szeretnéd, hogy ők is tolerálják a tieidet. Kislányomnak pedig itthon elmondtam, hogy ha vendégségbe megyünk, akkor jó vendégként tiszteljük a háziak szabályait, és megtanítottam az ősi mondásra (erre mindig fogékony volt): Rómában viselkedj úgy, mint egy római.
Ezen barátaink most hétvégén nálunk jártak, és vacsoránál pont ugyanez a történet játszódott le: meg kell enni mindent, ami a tányéron van, zöldséget ott nem hagyunk, nem ficergünk a széken, nem állunk fel, míg mindenki nem végzett.
Én pedig azon filóztam, hogy most mi legyen. Konfrontálódjak a vendégekkel? Mondjam azt a kislányomnak, hogy a vendég az első, a jó vendéglátó alárendeli magát a vendégeknek?
A helyzetet L. oldotta fel, a következő kérdéssel:
’’Apuci, azt mondtad, mikor mi megyünk vendégségbe, akkor viselkedjünk úgy, ahogy náluk szokás. Akkor nekik miért nem kell úgy viselkedniük nálunk, ahogy mi szoktunk?’’
Én megsimogattam a fejét, és halkan mondtam neki, hogy nagyon okos, ügyes, de nem a mi dolgunk az ő döntéseiket meghozni, és nem tehetjük meg, hogy a mi szabályainkat rájuk erőltetjük. De ha végzett, akkor mehet játszani, neki minden mehet úgy most is, ahogy szokott. Ő meg azt mondta, hogy
’’Nem, megvárom inkább N-éket.’’
Ebből a vendégek láthatóan nem érzékeltek semmit sem. Mindenki maradt az asztalnál, amíg nem végeztünk.
Nagyon kínosan éreztem magam már nyáron is, de most végképp. Nem tudom, hogy ilyen helyzetben mi tegyek. Remélem, jól jártam el.
PetyApu
További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.