Apuci, boldog szülinapot az égi táncmezőkön!

Békében engedtelek el, és halálos ágyadon megfogadtam magamban, hogy nem zuhanok össze, nem a hiányodra fogok figyelni, hanem tudva, hogy te már jó helyen vagy, helyetted is élvezem az életet. Igyekeztem ennek fényében haladni az utamon, és szellemiséged követve nem sokat nyavalyogni meg sopánkodni. Engedd meg kérlek, hogy ma kivételt tegyek, és pityeregjek egy kicsit! Engedd meg, hogy ma sajnáljam egy kicsit magam! Hogy kiabáljak, toporzékoljak és szidjam a rendszert, az életet, a sorsot, vagy Istent, akárkit, amiért elvett tőlem! Egyszer megengedhetem magamnak, hogy kibőgjem a szemeimet, hogy hagyjam, hadd marcangoljon belülről a fájdalom, hogy elmerüljek a szenvedésben. Ugye?

Mindent tudsz rólam, hiszen a falra kitett, hatalmas, mosolygós fotód előtt naponta többször megállok, és elmesélem, mik történnek velem. Van, hogy csak rád pillantok, amikor elhaladok a kép előtt, és rád nevetek. Mosolyod akkor is erőt ad, amikor rossz hírt kapok, amikor bántanak, és ha elbizonytalanodom, elég csak a fényképre nézni, és máris meglátom a jót, és minden sokkal egyszerűbbnek tűnik. Látod azt is, hogyan terelgetem az unokáidat, hogy a barátaim odafigyelnek rám, hogy szépen alakul az életünk. De a fotót nem lehet megölelni, nem lehet hozzábújni és sosem fog válaszolni a kérdésemre: Apuci, ugye jól csinálom a dolgokat?

Emlékszel? Néhány hete meglátogattál álmomban. Igen, sírva ébredtem, mert olyan valóságosnak tűnt, ahogy átölelsz és simogatod a fejem. Szinte elhittem, hogy tényleg beszélgetünk, hogy megnyugtatsz, hogy minden a legnagyobb rendben van. Reggel csak a könnyes kispárnát szorongattam, és borzasztóan magányosnak éreztem magam. Aztán egyszer csak elkezdett derengeni valami: hiszen nem is vagyok egyedül! Te kis hamis, hát erről szólt az álom? Te csavargattad fent így a szálakat? Istenem, még a keresztnév is ugyanaz! És máris mosolygok: még onnan is gondoskodsz rólam!

Elmaszatolom arcomon a szemfestékkel keveredett könnyeimet, megtörölgetem a patkolt tojásaidat a vitrinben, leveszem a közös fotónkat a könyvespolcról, meggyújtok egy gyertyát és hangosan kívánok boldog születésnapot. Ma lennél 56 éves. Drága apuci, te csak ünnepelj odafönt, süss szalonnát, guríts le egy-két jó hideg búzasört, hadd halljam a nevetésed! Most már merek boldog lenni én is, köszi mindent!

Tünde