Ki mint veti ágyát… úgy esik pofára

Gyerekkorom óta imádom a fenyőt. Akkor is ha rokit énekel, akkor is ha csak susog az erdőben, na és azok a tűlevelű karácsonyok... De mielőtt belesüppednék a gyantás masszába, egy vallomással tartozom. A tegnapi eset után, hogy-hogy nem, megingott a bizalmam a fenyőben. Jöjjön egy keserédes, mégis tanulságos történet, okulásként az utókor számára.

Szóval belibbentem az objektumba, és egy kósza ötlettől vezérelve fejest ugrottam az én kedves ágyikómba. Így utólag reprodukálva a történteket, a fejesugrás jól sikerült, a kiviteli pontszám magas volt, az ágyam viszont nem volt felkészülve eme váratlan kamikazemozdulatra. Nem szépítem, összerogyott, mint egy kártyavár. Mindezt olyan robajjal, mintha meteorit csapódott volna az épületbe. A durva az egészben, hogy fiókám a durranás ellenére tovább húzta a lóbőrt, hihetetlen, ezeknek a lurkóknak milyen jó az alvókája. A kicsit védett helyre cipeltem, én meg ott álltam a füstölgő romok fölött, és a svéd faiparra gondoltam. Agyamon átvillant néhány kép, az én ágyikómat egy szúette öreg fenyőből ácsolták ezek a derék skandináv asztalosok, gondolván, Magyarországra ez is jó lesz, majd jól rásózzák egy lúzerre. Sikerült, barátaim. Nem baj, velem nem babráltok ki, eladom tűzifának a szomszéd Joli néninek, beee. Vagy faragok belőle valamit. Készülhet ebből fa-tál-is.

Hogy is szól a régi vicc? Mórickának szól a papája, fiam megcsinálnád az ágyadat? Persze papa. Na, akkor ott van faanyag, szegek és kalapács, állj neki.

Kalapálás közben ez jutott eszembe, és már nem is voltam annyira dühös. Azért ma bemegyek reklamálni a svédekhez, bár lehet, hogy semmi értelme. Ők is moroghatnak, ha magyar konzervet akarnak kinyitni.

Clown

További terhességgel, szüléssel és gyermekneveléssel kapcsolatos tartalmakat olvashatsz a Bezzeganya Facebook oldalán. Tetszik?