Anya, egy bácsi állt az ágyam mellett!

Lányaim 2,5 évesek, karácsonyra kaptak egy szuper sátrat, olyan magas, indiánsátor típusú. Apjuk megunta, hogy a nappaliban van, felvitte a szobájukba. Nem is volt vele gond, amíg be nem sötétedett, és éjjel egyikük fel nem ébredt. Hajnali fél 5-kor éktelen sikításra ébredtem, rohantam át a gyerekhez, kikaptam a kiságyból. Remegett, mint a kocsonya, és sikított. Átvittem magam mellé az ágyba, de tágra nyílt szemekkel feküdt a sötétben, és randomszerűen rátört a rémület, és kiabált, hogy nem-nem. Felkapcsoltam a villanyt, nem segített. Reggel elkezdi magyarázni, hogy egy bácsi volt a szobájában, és ő "fél-fél".

Szegény Manó a sátorra azt hitte, hogy egy bácsi áll az ágya mellett, és ettől halálra rémült (ami szerintem jogos is). Hiába magyarázzuk neki, hogy az csak a sátor, és apa eltette, csak a bácsit keresi.

Másnap este lefekvés. Manót betesszük a kiságyba, páni félelem fogja el, remegni és visítani kezd. Kihúztam a kanapét, és most ott alszom vele a szobájában, de még így is alig mer aludni. Folyton felkel, körbenéz, keresi a bácsit.

Segítsetek, kérlek, hogy mit lehet ilyenkor csinálni? Hogyan magyarázom meg neki, hogy nem kell félnie? És hogyan szoktatom vissza a kiságyába?

Ötletnek felmerültek nálam a következők, de teljesen tanácstalan vagyok:

- leszedem a rácsot az ágyukról, hadd bújjanak össze, és tudjanak közlekedni

- átrendezem a szobájukat

- csak a lányok közti rácsot szedem le, hogy összebújhassanak

Azt hogy mért nem gondolkodtunk előre, már kár is firtatni, a tényen sajnos már nem változtat.

Abbey