Kapd el a méhet, juss ki a labirintusból!

Az első társas-félét általában akkor vesszük, amikor a gyerek legalább ötig-hatig megtanul számolni, de kiderült, létezik olyan is, amihez csak a színeket kell ismerni, ráadásul dobókocka sincs benne, amit olyan lazán lehet a szekrény alá gurítani. A Busy Bee (magyarul szorgalmas méhecskék, sajna a dobozon csak angolul van a címe) olyannal is játszható, akinek számfogalma nem terjed túl a hármason, és az éveinek száma sem nagyon több. Legalábbis a konkrét tesztalany vidáman felfogta a játékszabályt, és akár kétszer-háromszor is végigjátszott egy-egy partit egymás után.

Alapjában véve a játék igen egyszerű : a kis rekeszes fadoboz a kaptár, ennek keskeny rekeszeibe csúsztatjuk a korongokat felváltva, az előttünk lévő kupacból tetszőleges színű példányt kiválasztva. Ha egy másik (ami már bent volt a kis rekeszben) a túlfelén kipottyan, azt a soron következő felveszi, és felrakja a mellékelt színes kártya megfelelő (ugyanolyan színű) mezőjére. Ha már mind betelt, félre kell tenni a „kirepült” méhecskét. Lehet úgy játszani, hogy a nyertesnek telik meg elsőnek a kártyája, de úgy is, hogy akinek megtelik, kiesik, és a legutoljára állva maradó nyer, az előbbi logikusabb, az utóbbi meg hosszabb játékidőt eredményez.

Mélyen hallgat a játékszabály arról az esetről, amikor egy szép lökés következtében nem egy, hanem több méhecske pottyan a „kaptár” alsó részébe, a dolog elvileg ugye így nem működhet, ám ha egy három éven aluli az ellenfél, akkor mégiscsak. Mi saját esetünkre azt találtuk ki, hogy egyet tehet a másik fél a kártyára, a többit félretesszük, ami kiváló alkalmat nyújt a kiskorúnak, hogy jól meglendítve küldje hosszas röppályára a méhecskét. Az elemek amúgy strapabírónak és biztonságosnak tűnnek, a méheket nem lehet lenyelni, és némi testvéri verekedésre is maximum a fa kaptár alkalmas.

4 (vagy akár 3?) éves kortól, 2-4 játékos számára.

Ismertető Youtube videó itt.

Titkok temploma

A játék egy nagy és népszerű családba tartozik: ki kell jutni a labirintusból, az emelvényekre csak lépcső segítségével juthatunk, falon átmenni tilos, semmi harrypotterezés, de nem szabad rálépni arra a mezőre sem, ahol vérszomjas krokodilok várják a zsákmányt. A tábla 3x3-as, de ez nem jelenti azt, hogy az összesen 48 darab feladvány (4 szintbe sorolták, a kezdőtől a mester szintig) mind egyszerűen megfejthető volna: mindegyiknél egy adott kiinduló helyzetből kell a lehető legkevesebb szabályos lépéssel kijutni. Még a kezdő feladványoknál is lehet először összevissza tologatni, míg rájövünk, hogy jól meggondolva épp négy lépésben jutunk el a megoldásig.

Egy értelmes nyolc-tizenkét éves gyorsan fejlődik az ilyesmiben – a játék lényegében ugyanolyan logikai képességeket igényel, mint például a sakk, térbeli gondolkodást, logikát fejleszthetünk a kis táblával. Ha kitartó kölökkel áldott meg bennünket az ég, akkor akár félóra csönd is lehet a jutalmunk, a játék kifejezetten szülőbarát verzió, mivel a számítógépes változatokkal ellentétben nem kísérik idegesítő hangok a jó vagy rossz lépést, és az e-mailjeinkhez is hozzájutunk, míg a gyerek mondjuk az üres ebédlőasztalon vagy az ágyon tologat.

Számítógépmentes nyaraláson, táborban, idegölő várakozás esetén jól jöhet (fogorvosi váróba kifejezetten ajánlott), mivel erősen leköti a figyelmet, nem igényel nagy helyet és a játékos kifejezetten csöndben van, legfeljebb a megoldáshoz vezető utolsó lépésnél visít fel lelkesen. A három éves alany persze még csak az elemek kitartó löködéséig jutott (élvezte a puszta tényt, hogy ide-oda mozognak), az ő logikáját még nem fejlesztettük vele, csak a magunkét, mikor megpróbáltuk kisakkozni, a bennünket szimbolizáló figurát a szoba melyik sarkában keressük, miután hozzányúlt a játékhoz.

Kisiskolásoktól a felnőtt korosztályig, egy játékos játszhat vele.

A tesztjátékot a MagicBox, a gondolkodtató játékok boltja biztosította.

Vakmacska