Fejvesztett őrület: torna ikrekkel

Aztán néztem őket nap mint nap, jaj, mozogjatok már, különben barackot kapok a fejemre. Jött a védőnő, meg sem mozdultak, mentünk az orvoshoz, csak feküdtek. Kaptam is, hideget-meleget, a fiam félévesen még semmit nem csinált. Csak feküdt a hátán. Megfigyelő típus volt. Ilyen marhasággal vigasztaltak.

Dévény-tornával kezdtük, TSMT-vel folytattuk, volt BHRG, felváltva, a Korai Fejlesztőben a Csantavér utcában bölcsődalon furulyáztak nekünk, csörgőztünk, táncoltunk. Csoporttornára jártunk. Mindez mára a múlté. A furcsa az egészben, és minden fejlesztéssel így vagyunk, főleg, amit ránk erőltetnek, hogy sosem fogom megtudni, magától tanult-e meg a gyerekem futni, vagy azért, mert fejlesztettük. Lepedőben hintázott; gördeszkán, labdán pörgött; forgószékben lökdöstük, hordóba tettük. Mindenesetre most olyan eleven, hogy a Balaton-parton többször lefutott. Ki a fene mozdította meg őt valójában?

Most szeptemberben új tanfolyamot kezdtünk, normál óvodás torna. Évek óta vártam, hogy mi is teljesen átlagosak legyünk. Átlagos anya, normális gyerekek. Pedig még csak bölcsisek az ikrek, de már óvodában nyomjuk. Tyűha, ezt is megértük. Persze elég ijesztőek lehetünk. Az egyik anyuka úgy megijedt tőlünk az első tornaórán, hogy „iskolás” lányát és óvodás fiát fejvesztve húzta ki a teremből. Pisis, pelenkás, fegyelmezetlen ikreim ide-oda rohangáltak. Hason csúszva felmosták a termet. A torna jó, ötször voltunk, egyre jobban megy a bordásfal, a zsámoly, a karika, a tükör, törökülés.

Végre ott tartunk, hogy csak ülök a padon, és nézek. Ikeranya normálanya. Anya többé nem szakad ketté. Hogy lehet ikrekkel tornázni? Sehogy. És mégis két évet végigcsináltam. Épp ez a jó benne, ez segíti a fejlődést. Vagy anyukám csinálta velük, egyedül. Hol ezzel, hol azzal, hol ez futott el, hol a másik, hol én, hol az anyám, hol a gyerek. Lehet, hogy azért tanultak meg mozogni, mert békén hagytam őket? Pikler Emmi megint megdicsérne…

Ikeranya