Botrány! A biztonsági őr ellenőrizte a pelenkablokkomat!

Na, és ki az i-re a pont? Igen, a biztonsági őr, tudtam én, hogy egyszer kifogom, és mikor, ha nem egy épp kígyózó sor utáni idegroham közepette, mikor próbálja az ember az alig húsz centiméteres terepen, ami a kártyaleolvasó és a padló között van (nem értem!!), bezsonglőrködni a cuccait.

Hát igen, bemerészkedtem úgy, hogy előzőleg vettem egy csomag általuk is forgalmazott pelenkát olcsóbban egy drogériában. Szeretek veszélyesen élni. Ez meg kiszúrta és kinézett magának, olyan büszke volt magára, én meg visszanéztem, és jeleztem, hogy meg ne próbálja. Ő meg felkérésnek véve odasomfordált és minden magyarázkodás nélkül elkérte a blokkom, mire én, erre mi szükség van, pedig tudtam, nem válaszol, hanem ahogy vártam, kérte a pelenka blokkját, és mint aki jól végezte dolgát, megköszönve húzott tovább. Hóhóóó, kispajtás, nem szabadulsz ilyen könnyedén, és rázúdítottam mindent, az elmúlt itthon töltött hónapjaimat, a megváltozott életem szorongásait is. Hogy ez volt az utolsó csepp, és repkedtek a "szarok" (ennél trágárabb nem voltam, de talán csak azért, mert semmi frappáns nem jutott eszembe) és hogy ez volt az utolsó, hogy én ide, soha többet... erre ő meglepődve, hogy be kellett volna mutatni, de mondom, nem volt kedvem és a kígyózó sorokra mutattam, ez egy kupleráj!

És még csodálkoznak, hogy senki nem váltja be a bűvös órás pontjaikat, legalábbis én nem, mikor, hogyan, amikor két problémázó között várom, hogy elhúzhassak végre? Még meglincseltek volna az utánam következők. Azóta egy drágább boltba járok, ahol kevesebben vannak, és még soha nem néztek be a gyerekem pelenkájába.

pille