Amikor a férfi is várandós

Az a tünetegyüttes tartozik ide, mikor a férfi a várandós nőéhez hasonló tüneteket produkál, hányingere van, gyarapodni kezd a súlya, ingerlények, álmatlanság gyötri. A kiváltó ok talán a nő teremtő ereje iránt érzett féltékenység, az aggódás, vagy a folyamatban való részvétel iránti igény lehet. Ezek a tünetek gyakran jelentkeznek olyan helyeken is, ahol egyébként nem tartanak semmilyen rituálét. Ezt Couvade-szindrómának nevezik. A hopi indiánoknál megfigyelték, hogy a férfiak fáradékonyabbak, levertek lesznek a terhesség idején. Náluk a couvade a legidősebb gyermeken is jelentkezik.

A couvadenak számos tudományos értelmezése született. Johann Jakob Bachofen szerint az apa gyermek feletti jogát deklarálja, mintegy másodlagos anyává teszi. Edward Burnett Tylor szerint az apa-gyermek közötti spirituális kapcsolat okán az apa így biztosíthat védelmet a gyermeknek és anyának azzal, hogy betart bizonyos viselkedési szabályokat. Bronislaw Malinowski úgy vélekedett, hogy a couvade a társadalmi apává válást erősíti, hiszen a család intézményében nemcsak a biológiai apaság ténye fontos. Azoknál a népeknél, ahol a gyermek korai éveit alacsony férfijelenlét jellemzi, vagy a gyermek az anyával alszik, a gyermek elsősorban női identitással rendelkezik. Ha a gyermek később olyan környezetbe kerül, ahol a férfiak dominálnak, kialakul a férfi identitás. Egyes kutatók szerint ennek a nemi identitáskonfliktusnak a folyománya a későbbi couvade, mely a korai gyermekévek pszichológiai tapasztalatait tükrözi. Mások szerint ez is csak egy a mágikus szertartások sorában, melyek nagyobb életciklus – váltásokat vagy komoly jelentőséggel bíró eseményeket kísérnek. A lesuknál például szexuális korlátozások vonatkoznak a nőre és férfira is, viszont ha a sertésük ellik kölyköket, ezt akkor is be kell tartaniuk.

A couvadet először i.e. 60-ban írta le a görög Diodorus Siculus. Szicíliában a férfi úgy kiabált és jajgatott a szülés alatt, mintha neki lennének fájdalmai, a közösség is inkább vele foglalkozott. Marco Polo feljegyzéseiben szerepelt, miszerint Kínában a férfi negyven napig fekszik a szülés után, gondoskodik a gyermekről, míg az anya a háztartást vezeti.

A férfi viselkedésére vonatkozó szabályok és rítusok számos helyen léteztek, vagy léteznek ma is. Két csoportra oszthatók, vagy a szüléssel kapcsolatosak, vagy a gyermekágyra vonatkoznak. Általában a céljuk valamilyen védelem elérése, a gyermek vagy az asszony számára, könnyű szülés, baj vagy betegség elhárítása. Skóciában például hagyomány volt, hogy a férfi magára ölti a nő ruháit – avagy a nő a férfiét – mintegy megosztva ezzel a szülési fájdalmakat. Koszovó környékén a férfi nadrágját tették az asszony párnája alá, sőt, előfordult, hogy a férfi a szülő nő mellé feküdt, s együtt szenvedtek. A borneói férfiak a szülés alatt nem dolgozhatnak, nem vadászhatnak, vagy használhatnak fegyvert, nem köthetnek rattannal csomót, és nem tehetnek semmilyen erőszakos cselekedetet, mert a gyermek fejlődését tennék vele kockára. Mikor végre megszületik a gyermek, a férj leöl egy szárnyast, de nyolc napon keresztül csak sót és rizst ehet, négy napig pedig kerülnie kell a fürdést. A Fülöp – szigetek egyes részein az újszülött gyermeket a férfi fürdeti, pólyázza, és ő fogadja a látogatókat, míg felesége a földeken dolgozik. A borneói olo-ngadjuknál csupán a szülés előtti időszakra vonatkoznak a szabályok. Egyik szülő sem ehet gyümölcsöt (mert a gyermek hasfájós lesz), nem mehet tűz közelébe (mert a gyermek kiütéses lesz), nem vághat fába lyukat (mert vak lesz), nem merülhet víz alá (mert a gyermeket megfojtja a köldökzsinór). Az apa és a gyermek közötti kötelék az egyik oka, amiért a férfi viselkedésével befolyásolhatja a szülést, a gyermek egészségét. Számos szerencsétlenség fakadhat abból, ha az apa helytelenül viselkedik. A méhben maradhat a méhlepény, görbelábú, kiütéses, kancsal, gyulladtszemű lehet a gyermek. Ha az apa a terhesség elején szegi meg a szabályokat, akkor a csecsemőn, ha később, akkor a kisgyermeken jöhetnek ki különféle nyavalyák.

Egy Dél-Indiában élő népcsoportnál szokás, hogy az apa a szülés idejére egy sötét szobában fekszik, ahol csak egy gyenge fényű lámpás világít. Mikor az anya megszült, a gyermeket megfürdetik, majd az apa mellé fektetik, akivel ezután úgy bánnak, mint máshol a gyermekágyas nővel. Madrasban a férfi egy teljes holdhónapra visszavonul, szinte csupán rizst eszik, nem dohányozhat. A hónap végén megfürödhet, átöltözhet, majd ünnepséget rendezhet a gyermek születése alkalmából. Az első gyermek esetében mindig tartották ezt a hagyományt, viszont a második, harmadik, sokadik gyermeknél már csak ha fiú született. Az indiai Nikobár – szigeteken az apa a szülés után nem főzhet, nem dolgozhat, ehelyett fekszik, s még az ételt is felesége és a rokonok viszik neki. Két hét után felkelhet, már azt eszik, amit akar, de csak dolgoznia szabad, a szórakozás, vagy a falu elhagyása tilos számára. A szülés előtt néhány nappal tönkre kell tennie a tulajdonát, a kenuját, a fegyverét, az ivóedényét, vagy a kunyhóját, s ezeket csupán a gyermek megszületése után javíthatja meg. Néhány helyen hónapokkal a nagy esemény előtt nem dolgozhat a férj, de fákat ledönteni, vagy vermet ásni semmiképp nem szabad neki. Afrikai népeknél a férfi rögtön befekszik a szülőágyba, hogy felesége gondoskodhasson róla. A Ghána területén élő ga törzs nőtagja a terhességet kísérő rosszullétet úgy irányítja a férfire, hogy átlép rajta, ezért a férfiak gyakran enerváltak, fáradékonyak lesznek a várandósság alatt. A férfi igyekszik a rossz szellemek figyelmét magára irányítani – ezért szimulálja a fájdalmat – hogy a nőt és a gyermeket megóvja.

Ecuadorban a férfi a függőágyban pihen néhány napig. Peruban pedig, ha lánya születik leköpi, míg ha fia, gratulál az anyának. Amazonasi indián törzseknél megfigyelték, hogy a férfit valóban megsebesítik a szülés idején, majd bors és dohánylevél keverékével kenegetik, hogy a fájdalom ne csak színjáték legyen. Mexikóban hasonlóan járnak el, a férfi heréire kötött zsinórt a nő minden fájásnál megrántja. A paraguay-i chiriguano törzs férfitagjai a terhesség alatt ágyban maradnak legkisebb gyermekükkel, majd a szülés után az édesanyjuk fürdeti meg őket, úgy, ahogy az ifjú anya teszi gyermekével. Japánban az anya hat, az apa tizenkét napig hord melegítő kötést a szíve körül. Kínában pedig a fiatal apuka ágyban marad, és a szoptatást imitálja.

A couvade rítusok különösnek tűnhetnek, de komoly jelentőséggel bírtak. Segítettek abban, hogy ne csak a nő integrálódjon vissza a társadalomba, mint anya, hanem a férfi is megtalálja helyét, az apa szerepében.

Juditty

Forrás:

Formanek Zsuzsanna: A couvade fogalma a kulturális antropológiában és vizsgálatának rövid vázlata

http://www.lexandro.hu/?p=1494