Saját testünk felett szabadon rendelkezhetünk?

A konferencia tematikus kerekasztal beszélgetései során a világ minden részéről rangos szakemberek (bábák, szülészorvosok, jogászok, dúlák, szociológusok, antopológusok, etikusok, és - mint az ügy legfőbb szakértői - anyák) vitatták meg, hogy országonként hogyan lehet ezt az emberi jogot foganatosítani. Hogyan lehet az absztrakt jogot a realitás szintjére emelni, mik a korlátok, mik a lehetőségek? Mivel ez a nemzeközi gyakorlatban is mérföldkő jelentőségű döntés egy magyar anya feljelentése nyomán született meg, a magyarországi szülészet helyzete kitűntetett figyelmet kapott, a konferenciát megnyitó beszélgetés témájaként, mint esettanulmány vált elemzés tárgyává.

(A magyar szóhasználatban újabban különválik a "szülésznő" és a "bába", valamint a "független bába" kifejezés. A "szülésznő" a nurse midwife-nak, a "bába" a midwife-nak, a "független bába" az independent midwife-nak felel meg, de jelen írásunkban az egyszerűség kedvéért csak a "bába" szót használjuk, mely alatt itt mindhárom változatot értjük.)

Mi a Ternovszky-jog jelentősége, mit jelent az önrendelkezés?

Hermine Hayes-Klein, amerikai ügyvédnő, a konferencia főszervezője nyitotta meg az eseményt. Beszédében elmondta, a szülés körülményeinek szabad megválasztásához való jog nem csupán a helyszínre és a jelenlévőkre irányuló döntésre terjed ki. Ha a szülő nőnek valódi hatalma van a szülés folyamata felett, az azt jelenti, hogy nem kell külső utasításra cselekednie. „Bármit is választ szülése helyszínéül, soha nem utasíthatják az anyát, hogy feküdjön hanyatt, hogy ne mozogjon, hogy csendben legyen, vagy hogy tolja ki a gyereket 10 percen belül.“ A világ sok országában azonban a szülő nőknek - a többi „beteggel“ ellentétben - nincs valódi joga a tájékoztatáson alapuló beleegyezéshez, és a kezelés visszautasításához.

A szülés körülményeinek megválasztásához való jog, azaz a Ternovszky-jog meghatározása szerinte két összetevőből áll. Egyrészt a döntéshez való jog, azaz, hogy a szülő nő az, aki eldöntheti, hol, hogyan, kiknek a jelenlétében hozza világra a gyermekét, mi történik vele és a testével. Másrészt pedig, csak az ad értelmet ennek az önrendelkezési jognak, hogyha az anya valódi, létező lehetőségek közül választhat. A rendszer hiába is tekinti az anyát kizárólagos döntéshozónak, ha nincsenek választási lehetőségei. Még azokban az országokban is, ahol az intézményen kívüli szülés lehetősége jogilag biztosított, sokszor az állam mégis egyetlen választás felé tereli a nőket, az orvosi ellátás keretin belüli, kórházi szülés felé. A választás lehetősége sok esetben értelmét veszti. Hogyha például az állami egészségbiztosítás csak az orvosi ellátást támogatja, és a bábait nem, a nők nem engedhetik meg maguknak a bábai ellátást. Ha a bábát, tevékenysége végzéséért, jogi eljárás veszélye fenyegeti, a bábai ellátás az anya számára már nem egy valódi választási lehetőség.

A konferencia két napja során a panelbeszélgetések fokozatosan bontották ki ennek az emberi jognak az elemeit. A tematikus beszélgetések olyan kérdéseket jártak körül, mint például:

• A szülés körüli döntéshozatal: Mely döntések biztonságosak, és melyek veszélyesek? Mik a szülő nő jogai és felelőssége?
• A döntéshozás etikája: Mit akarna a születendő gyerek, ha elmondhatná? Ki a felelős azért, hogy megvédje a magzat érdekeit? Kinek áll ez hatalmában? Szembeállíthatják-e az anyát a szülés során hozott döntései születendő gyermekével? Elválaszthatóak-e az anya és a magzat jogai egymástól?
• A szülészeti ellátás szakmai keretei: Mik a jogai és mi a felelőssége a szülészorvosoknak, bábáknak, és dúláknak? A szakemberek egymáshoz való viszonya hogyan befolyásolja a szóban forgó emberi jogokat?

A konferencia egyik különlegességét az adta, hogy mivel jogi és anyaközpontú szemléletre épült, semleges teret biztosított az orvosok és bábák közötti kölcsönös és egyenrangú párbeszédhez.

A Human Rights in Childbirth hágai nemzetközi konferenciáról szóló beszámolót egy tapasztalt bába meglátásaival és a magyar helyzet elemzésével folytatjuk.

Karádi Júlia