Amikor az ember kissé bogaras lesz

Néha nem is az állattal, az előfordulási helyével van a gond. Nem emeli a vérnyomásomat a hangyaboly az orgonabokor alján, nem ugyanez a helyzet, ha nevezettek a kamrában masíroznak épp a cukortartó felé. A darázs se akkora gond, míg nem a vasárnapi ebédünkön landol. De lehetnek rosszabb helyen is a nyavalyások.

A történet két éve úgy kezdődött, hogy ül az ember a Fönti Fürdőszobában, meditációra alkalmas a hely, az ablakból a környékbeli háztetőket lehet bámulni, a vécépapír mellett újságtartó is található, na nem helyettesítő, csak intellektuális célra. Szóval az ember meditál vagy újságot olvas, mire megmozdul a padlón valami, na egy bogár itt még senki ingerküszöbét nem éri el, de ez, hogy az ősi viccet megfordítsam, nem langsam spazieren, hanem ugri-bugri.

A zuram persze megtalálja a vélt forrást, a környékbeli kóbor macskák bűnlajstroma bővül egy tétellel, nem elég hogy éjjel holdranyervognak, nappal a Gömbölyeg kajáját lopkodják, valamint bármely napszakban teliszarják a kertet, most már bolhát is hoztak. Komótosan kivégzi a fürdőszobába merészkedett lényt, mi az neki, bármit elkap a vándorhangyától a tengeri csillagon át a kandisznóig, ha a gyerekeknek akarja megmutatni, ennyiben is maradnánk, ha három nappal később nem ballag le az alsó szintre mezítláb, ahol mindjárt négy ugró harcos veszi célba a bokáját.

Ennek a fele se tréfa, megkezdődik a hadviselés. Ezek az apró lények körülbelül úgy harcolnak, mint anno a hatvanas években a Vietkong: bárhol lehetnek, rejtőznek, lappanganak és támadnak. Mi pedig az amerikai hadsereg jelmezét magunkra öltve totális hadviselésbe kezdünk, porszívó, gőztisztító, vegyszerek, mosás, némi visszavonulás után azonban újra és újra támadnak a Lények, ahogy diszkréten emlegetjük őket, egy-két hónap után megunjuk, még csak az kéne, hogy a Kicsi a nagymama panellakását, a Nagy az iskolát fertőzze meg velük, kivonul a fehér furgon a ház elé, felirat nincs rajta, fő a diszkréció, kérem, kisház, nagyház, tizenhatezer lesz, itt tessék aláírni.

Nem egészen egy év múlva újabb Lények inváziója fenyegetett, rejtőzködő hadviselés, fel se tűntek először. Az a nyár az őszbe lógott, szeptemberben is gatyában lehetett flangálni, a csípéseket is annak tudtam be, hogy még mindig aktívak a szúnyogok, ugye éjjel az ember nagy taslikat oszthat ki magamagának, ha nem bír a zümmögéstől aludni. Az már gyanúsabb volt, hogy amikor az őszi hűvös éjjelek kezdődtek, akkor is maradt pár csípés, biztos itt lappang a szobában a rohadék, de hogyhogy nem zümmög??? A rosszalkodás is jó lehet valamire: egy este a Kicsi és a Nagy a nagy ágyon bunyóztak, valamelyik jól meglökte a falon lógó képet, ami elfordult, és jééézusmária, ismeretlen fajú állatok rohantak ki alóla. Elmartam az egyik menekülőt, a hatlábúakat jobban ismerő ember orra alá dugtam, ő szakértő kézzel elpattintotta, megszagolta az ujjait, te, ez valami poloska. Na nem olyan, mint ami nyaranta a málnabokron keseríti az emberfia életét, azt már gugli a barátunk derítette ki, hogy ezt a fajta dögöt hívják ágyi poloskának. Hogy honnét jött, fogalma sincs senkinek, a macskák ezúttal nem lettek megvádolva.

Totális hadviselés ismét, minden kimosása forró vízben, gőztisztító, flóraszept és spéci spray. Vehemensebb népek ilyenkor az ágyat is kidobják, a miénk egyszerű, mint a faék, rácson matrac, a matracot meg mégsem égettem el ünnepélyesen a kert közepén, mert az égő szivacs mintha rákkeltő anyagokat termelne, és azért maga az ágyi poloska még a legelvetemültebb britttudósok szerint sem okozhat rákot.

A helyzet úgy tűnt, megoldódott, ha mégsem, mert a legközelebbi nagytakarításnál előront valami elképzelhetetlen helyről egy ízeltlábú menekülő, akkor megint rájuk kell menni forró vízzel, porszívóval, gőzzel, sprével, vérrel, vencsellővel, ha ez kudarcot vall, már ismert a megoldás: megáll a matricátlan fehér furgon a ház előtt, naná, hogy nincs felirat, fő a diszkréció, kérem, fél év garancia, tizenhatezer lesz, itt tessék aláírni.

Vakmacska

Utóirat: azoknak a szerencséseknek, akikre eddig legfeljebb a kád fölött békésen üldögélő kaszáspók hozta rá a frászt, ajánlom szeretettel a Pa-Dö-Dő vonatkozó nótáját a témában.