Ha jól meggondolom, nem is szeretek síelni.
180 kilométerre lakom a legközelebbi sípályától, a sícipőről azt gondolom, a tervezője a spanyol inkvizíciónál szerezte referenciáit, a síbérlet drága, a lejtő csúszik, a sebességet utálom. Mi a fenéért síelek?
Pontosan emlékszem a pillanatra, amikor úgy éreztem, síelni akarok, mindenáron. Évekkel ezelőtt Ómassa és Bükkszentkereszt között gázoltam a hóban térdig, és szembejött két ember sílécen. A következő évben csatlakoztam egy sítáborhoz és megtanultam a lesiklást, de az semennyire se emlékeztetett arra, amit ott a Bükkben láttam. Azért próbálkoztam újra meg újra, különféle tesitanárokkal, sítáborokkal, egyszer kikölcsönöztem a városban hozzáférhető egyetlen pár sífutólécet is, erre elolvadt a hó.
Aztán egyszer kaptam egy felszerelést ajándékba. A sífutócipő könnyű, fűzős cipő, épp csak az orrában van egy kis fémpöcök, amellyel a léchez csatlakoztatható. A lécek keskenyek és hosszúk, a kötés egyszerű, a sarok szabadon emelkedik, a lécen nincs fék. A botok hosszabbak, kb. mellmagasságig érnek és hegyes kis fémtüskében végződnek.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.