Terhesnapló 9.0 - Vesegörccsel kerülök terhesen kórházba?

Mindenestre egy biztos: hogy az állandó vagy időszakos menstruáció előtti hasfeszülésre emlékeztető méhnövekedés és a belső szervek átrendeződése okozhat olyan fájdalmas meglepetéseket, amelyekről még csak nem is álmodtál.

A hányinger, húgyúti fertőzés időszaka után két teljes hétig a kismamák égi jóakarója fogadott a kegyeibe. Napi háromszori étkezés, fájdalom nélküli has- és mellgömbölyödés. Még szexisnek is éreztem magam, melyet D. sejtelmes kacsintásai igazoltak is.

Majd egy vasárnap délután a derült égből egyszer csak olyan, a vesegörcshöz hasonló fájdalom lett rajtam úrrá, hogy bármiféle ellenkezésem ellenére D. azonnal bevitt a kórházba, ahol szerencsémre pont bent volt az orvosom. Az ultrahang annyira fájt, hogy potyogó könnyekkel kérdeztem a doktort, hogy a babával nincs semmi baj, ugye? De ő csak annyit mondott, hogy, nincs, és hogy adjak neki 30 percet, és enyhíti a fájdalmamat, utána beszélünk. Betoltak egy igazi közép-európai kétágyas kórházi szobába, ahol a parancsolgató „brünnhilda” már várt, és utasított, hogy melyik ágyba legyek olyan szíves beszenvedni magam, de NE ABBA, a másikba! Még szerencse, hogy az embernek ilyen kedves nővérek segítenek. Majd nagy lapátkezeivel kétszer mellészúrt, de harmadszorra sikerült eltalálnia egy vénát, hogy a fájdalomcsillapítós infúziót minél hamarabb megkapjam. (A karom mindig is a vérszívók, a vérellátók és az anatómiabemutatók modellje és áldozata volt, nem is értem, hogy nem lehetett eltalálni egy eret a sokból?)

Egy órával később, két fájdalomcsillapítós infúziótól és egy vesemosós két liter folyadék után, képes voltam felfogni, amit az orvosom diagnosztizált, miszerint a méh növekedése révén sikerült a húgycsövet a medencecsont falához tapasztani, ami nem különleges. Maradjunk abban, hogy neki.

Erre nincs gyógymód. Ha ilyen van, és a fájdalom oly mértékű, hogy úgy gondolod, ehhez képest a szülés semmi, jöhet a fájdalomcsillapító, máskülönben pedig négykézláb kell állni, (inkább könyökölni), hogy a vezeték elmozduljon. Hát, köszi, most már tudom.

Mindenesetre nálam ez 48 órát tartott, két éjszaka, bekokszolt állapot, fertőző wc, látogatók hada, aggódó, gondoskodó D., kedves és mufurc nővérek, ja bocsánat: szülésznők, és az orvosom, aki reggel-este bejött, hogy megkérdezze, hogy vagyok.

De legalább addig láttam a nyitott ajtón át a pici babákat a folyóson az anyukájukkal, ahogy egy „bevásárlókocsiban” tologatják őket, a frissen császározott nőket, ahogy négy óra elteltével a fájdalmat legyűrte az anyai ösztönük, és felálltak, hogy ők is a gyerekeikkel lehessenek. Megható volt.

Ildikó