Sziget: A lányaimon vastag a por

Mivel a HÉV-megállótól a Rock-Metál Nagyszínpad háromnapi járóföldre van, ráadásul a két, másfél méteres magasságot el nem érő poronttyal bajos lett volna a tömeggel sodródni, úgy döntöttem, hajóval közelítjük meg a helyszínt. Mint kiderült, szinte a színpad mellett van a megálló, így megspóroltunk két nyavalygással és hisztivel teli gyaloglást.

A Jászai Mari téren terveztünk felszállni a Sziget hajójáratra úgy negyed nyolc körül, ám mire leparkoltunk az autóval, már csak az épp induló hajót láthattuk, így fél órát kellett várnunk a következőre. Cirka húszperces hajókázás után kötöttünk ki, és ahogy a szigetre léptünk, megcsapott minket a por, ami iszonyúan zavart – és a pormennyiség később egyre elviselhetetlenebb lett a koncerten ugráló tömeg miatt.

Amint kiértünk, a gyerekek azonnal éhesek és szomjasak lettek, így első utunk (a fizetőkártya feltöltése után) a hotdogoshoz vezetett, ahol potom 650-ért kaptunk egy forró kutyát. Ahogy végigmentünk a lányokkal a színpad környékén, sok mosoly köszöntött minket, legfőképp a korosztályom képviselőitől kaptunk bátorító kacsintásokat. Egy negyvenes pasi oda is jött és megkérdezte, hogy nem tartom-e a Szigetet fertőnek és züllött helynek, mert az exfelesége ezen okok miatt nem engedi ki vele a lányát. Összefutottunk egy Bezzeganya-olvasóval is, aki szintén a kislányával érkezett.

Sajnos a koncert elején nem olyan számokat játszottak, amiket a lányaim ismertek volna, így leültünk a (poros) fűbe a helyszín szélén. Balról Málni dőlt nekem, jobbról Pötyi – ő nem sokkal később el is szenderedett a dübörgő basszus ellenére. Már épp indultunk volna haza, amikor ismerős számokat kezdtek játszani, így felélénkültek a már eléggé elpilledt gyerekek, majd csíkra szűkült szemmel énekeltek együtt a kissé szétcsapottnak tűnő Lukács Lacival.

A hazaút is hasonlóan alakult, mint a kezdés: ismét az orrunk előtt ment el a hajó – a várakozást itt már némi nyafi kísérte, ami teljesen érthető volt, tekintettel a fél 11-es időpontra és a csemeték zsenge korára. Már az autóban bealudtak a kimerült lányok, és igencsak tiltakoztak otthon a zuhanyzás ellen, amit a rájuk rakódott por miatt nem úszhattak meg. Mire én is végeztem, ők már jóízűen aludtak az ágyamban, csak az én szememre nem jött álom még sokáig: a portól iszonyú torokfájásom volt, a fülem pedig fájt a csöndtől. Mikor reggel a lányok azt mondták, mennyire jól érezték magukat a fáradtság ellenére is, úgy éreztem, megérte a macera. Kíváncsi vagyok, jövőre akarnak-e majd jönni megint.

Tünde