Ha már pletykálnak rólunk, legyen igaz!

Magányos voltam, de nagyon. A szüleim egy idősebb generációhoz tartoznak, a régi normákat követik, és így próbáltak minket is nevelni. Nővérem fellázadt, nagyon sok konfliktus volt és van köztük. Ennek köszönhetően engem már egy kicsit másképp neveltek, de nagyon konzervatívan. Persze a nővérem is nevelt, hiszen 11 évvel idősebb nálam. Röviden összefoglalva: a gimis éveim a legrosszabb emlékeim közé tartoznak.

Akkor kezdtem egy kicsit kinyílni a világra, amikor érettségi után elkezdtem egy ifo-i technikumot, majd az egyetemet. Csakhogy az egyetemre érve már bizony öreg, vénlány voltam. Elkeseredésemben addig jutottam, hogy egy csomó plusz tantárgyat vettem fel, főleg a fiús szakokról (töri, politológia) abban a reményben, hogy találok valakit. Hiú remény. Aztán végül a saját szakomon találtam őrá, de nem diák volt.

Minden nyelvszakon vannak anyanyelvi tanárok, ő egy kezdő belga tanár volt, akinek azt sem mondták meg mit kell, hogy tanítson. Mi, hallgatói, világosítottuk fel, hogy a nyelv- és stílusgyakorlat óra nem verselemzésről szól, illetve, hogy indíthatna más órákat is. És a második félévben el is indított két másikat. Hatan voltunk, akik mind a három órájára jártunk. Lassan-lassan egyre szimpatikusabb lett ez a nálam csak 2 évvel idősebb srác. Csakhogy tanár volt, külföldi és én teljesen tapasztalatlan.

Aztán jöttek hetente egyszer egy belvárosi kávézóban beszélgetős estek frankofónokkal és magyar diákokkal. Itt láttam csak igazán, hogy egy-két évfolyamtársam hogy ujja köré tudja csavarni a pasikat. Nagyon vártam ezeket az estéket, bár akkor a szüleim csak 10-ig engedtek el, meg aztán nagyon zsebpénzem sem volt. Nagyon stresszes volt. Ahogy telt a félév, egyre többet találkoztam a folyosón, persze „véletlenül” vele. Minden frankofón eseményre elmentem, hátha ott van. De közben nagyon nem voltam biztos magamban: hátha a nálam egy fejjel magasabb, szőke, 10-15 kilóval karcsúbb barátnőm érdekli?

Közben otthon azért észrevették, hogy van valami a levegőben. Nővérem egyből közölte, hogy „csak” tanár, drága Anyukám szerint meg biztos kihasználja, hogy itt van Mo-on, és mindenkivel lefekszik. Lassan jött a tanév vége, és semmi konkrétum nem történt. Nagyon jókat beszélgettünk, kiderült, hogy ugyanazokat a filmeket néztük meg a moziban. Május 17-én beírta a jegyemet, és este elmentünk az utolsó kávéházi beszélgetésre. De csak mi voltunk. Vártunk… de nem sokat. Elhívott a Gerbaud-ba.

Aztán sétáltunk, és a metróban rákérdezett, hogy nem-e lenne jobb, ha a rólunk keringő pletykák megalapozottak lennének? Alig tudtam kinyögni, hogy IGEN. Es akkor megcsókolt. Életem első csókja. Azóta 11 év telt el. 2003-ban megtartottuk az esküvőt Budapesten, 2004-ben és 2005-ben lányokkal bővült a család.

Laktunk Budapesten, Brüsszelben, Veszprémben és most újra Brüsszelben. Ő továbbra is „csak” tanár. Kapcsolatom a szüleimmel nem problémamentes, de végre meg tudom nekik mondani nyíltan, mit érzek, és nem szorulok a segítségükre. Nem tudnak sem anyagilag, sem érzelmileg zsarolni. Anyósomékkal az eleji nehézségek után szinte jobb a kapcsolatom, mint a szüleimmel. Augusztusra várjuk a család új „férfitagját”!

Gyöngy1