Ketten a bilin - az ikrek szobatisztulnak

Érdekli őket a bili, a vécé, és természetesen minket is kísérgetnek. Megbeszéljük, hogy a nagyoknak nincs pelusuk, ők meg lelkesen bólogatnak. Bennem meg emlékek ébredtek, és aggódok. Sőt: kicsit félek.

Baluval ez az egész teljesen másképp zajlott. Hiába ébredt heteken át minden reggel üres pelenkával, hiába volt tisztában a folyamattal, sőt: ha éppen jó napja volt, még jelezte is, hogy pisilni kell, egyáltalán nem érdekelte a dolog, és nem is akart vele foglalkozni. Teljesen megfelelt neki a pelenka, elvégre így nem kellett foglalkozni az egésszel. Bevetettünk mindent a színes bugyipelenkától a jutalomtábláig.

Hosszú hónapok alatt, némi pszichológusi segítséggel sikerült a szobatisztaságra szoktatás, de bennem azóta is kudarcként él ez az időszak. Úgy éreztem, és egy részem azóta is úgy érzi, megbuktam anyaként. Nyilván az sem segített, hogy apám már a gyerek másfél éves korában nyaggatott, hogy miért pelenkás még mindig. És igen, előfordult, hogy elfogyott a türelmem. Különösen akkor, amikor megkérdeztem a gyerektől, hogy kell-e pisilnie, közölte, hogy nem, majd két perccel később a szoba közepére pisilt. Ezek után hiába nyugtatott a pszichológus, hogy igenis van ilyen, és nem, nem rontottunk el végzetesen semmit. Végül bőven elmúlt 3 éves, mire a kaki is „jó helyre” ment.

Az ikrek hetek óta biliznek-vécéznek. A bölcsiben is. Minden pelenkacserénél előttük a lehetőség, és élnek is vele. Az esetek kb. 80 százalékában eredményesek. A gondozónők is jelezték, hogy lassan itt az idő. És azt sem bánnám, ha a havi pelenkapénzt másra költhetnénk.

Mégis húzódozok az egésztől. Félek, hogy elrontok valamit. Hogy hiába az érdeklődés, az ügyes próbálkozások, a dicséret, valami félremegy. Pedig látom a különbséget. Láttam milyen, amikor a gyereket egyáltalán nem érdekli a szobatisztaság. És látom, milyen az, amikor igen.

Az sem javít a helyzeten, hogy ezúttal két gyereknél kell (a jelek szerint egyszerre) helyt állni. Ikreknél elvileg előfordulhat, hogy nem egyszerre lesznek szobatiszták, nálunk egyelőre úgy tűnik, nem ez a helyzet. Az örök dominanciaharc nálunk ebbe az irányba viszi az eseményeket. Szóval nem lesz más választásom: a nyári szünetben muszáj lesz rászánni magam erre a „projektre”. Az eredményről majd ősszel beszámolok.

DrLucifer