Félrelökdösik a kisebbeket a játszótéren

photo © 2011 Official Navy Page | more info (via: Wylio)

Hogy konkrét példákkal éljek:

– A lányomat roppant mód érdekli minden játszótéri játék, kismotor, tologatós cucc, bicikli, homokozós felszerelés, markológépek, labdák és mindenkinek a babakocsija. A játszótéri tartózkodásom sajnos legalább 70%-ban arról szól, hogy megpróbálom lebeszélni őt arról, hogy más tárgyait kezelésbe vegye. De ezt most már nagyon unom. Alapvetően nem tud kárt tenni, elvinni nem tudja, motorra ráülni nem tud, így az esetek többségében hagyom, hogy csinálja, mert különben csak ordenáré hiszti kerekedik. Én is viszek ki neki labdát, taligát, homokozós felszerelést, de például motoroztatni még nem szeretném.

És persze játszik egy keveset a saját dolgaival, aztán elindul „vadászni”. A reakciók a többi gyerek részéről változóak. Van, akitől elvárják, hogy tűrjön, legyen nagylelkű. Mások fél perc alatt ott teremnek, és kitépik a gyerek kezéből a játékukat. Én szívesen odaadom a mi dolgainkat, mivel egy 15 hónapos még nem féltékeny a cuccaira.

– Egyre többször éri a leányzót „atrocitás”. Gondolok itt fellökésre, homok arcba szórására (eddig még „csak” ezek voltak), ráadásul mindig olyankor, amikor tényleg senkitől nem akar elvenni semmit, csak éppen rosszkor van rossz helyen.

– Azt már megszoktam, hogy ha teljesen üres a csúszda, hinta, vagy valamelyik mászóka és odamegyünk, azzal kedvet csinálunk a fél játszótérnek, hogy ők is ugyanazzal játsszanak, mint mi. Persze a nagyok könyörtelenül lemossák a 15 hónapost csúszdára mászásban és minden egyébben. Ilyenkor gyakran türelmetlenné válnak, és már megint nekünk kell háttérbe vonulni.

– Adott egy házikó, vonat, bármilyen, nem egy személyes játék, amelyet egyes gyerekek úgy gondolnak, hogy csak nekik helyeztek el a játszótéren, így kategorikusan kijelentik, hogy oda bizony be nem megy senki más. Ha megpróbál, akkor további módszerekkel rávezetik a delikvenst, hogy nem fog neki sikerülni.

Mivel a szülők nyilván nem tudnak minden pillanatban ott lenni a gyerekük kétméteres körzetében, így sokszor próbálom kezelni a helyzetet helyettük kedvesen, asszertíven, kompromisszumos megoldásokra törekedve, de eddig csak ritkán jártam sikerrel.

Nektek mi a javaslatotok a fenti szituációkra?

Vidanet