A szülészem nem nézett két lábon járó pénztárcának

Nekem a sztorim egy bonyolult nőgyógyászati esettel kezdődött. Több nőgyógyásznál is jártam, akik elküldtek MR-re,hüvelyi ultrahangra, stb., de nem jöttek rá,mitől hízom, mitől fáj borzalmasan a derekam, és hogy mitől nem menstruálok már egy éve. Aztán az egyik rokonom hallván a sztorimat és nyomon kísérve a vizsgálatokat, elmesélte a "történetemet" egy nőgyógyásznak, akinek azonnal felcsillant a szeme, mondván ez nem szokványos eset. Pár napra rá be is mentem hozzá konzultálni, hogy most mitévők legyünk. Megvizsgált, és azonnal kijelentette,hogy bizony itt műtétre lesz szükség. Aztán meg is történt a műtét, volt egy jóindulatú daganat a jobb oldali petefészkemen, ezért azt el kellett távolítani. Nagyon kedves volt, és mindent elmondott, elmagyarázott, amint az altatásból magamhoz tértem. Aztán eltelt 2 év, és én újabb vizsgálatra mentem hozzá, mivel ismét nem menstruáltam, de most még csak 2 hete. Megvizsgált, és boldogan közölte velem, hogy 5 hetes terhes vagyok. Akkor tudtam, hogy ő lesz a nőgyógyászom egész terhességem alatt, és majd a szülészem is.

Ez az orvos még számomra is hihetetlen módon szereti a munkáját és lelkiismeretesen is végzi. Pontosabban tudta az általa végzett műtét dátumát, mint én, pedig nem puskázott papírból. Egész terhességem alatt bármikor számíthattam rá, még este 8-kor is felhívhattam, ha valami furcsát éreztem, és sosem vetette ezt a szememre. Sosem sajnáltam a pénzt vizsgálatokra, de ő mindig úgy intézte, hogy ne kelljen magánrendelésre mennem hozzá, hanem ha tudjuk, akkor a kórházban tudjon megvizsgálni. Ha az utcán vagy bárhol messziről meglátott, már integetett és sietett oda hozzám, hogy üdvözöljön és megkérdezze, hogy vagyok. A férjemet életében talán kétszer látta, mégis őt is bármikor megismeri az utcán. Ezek a dolgok mások számára lehet, hogy nem olyan nagy dolgok, de nekem ez borzasztó módon jól esik.)

Nos, eljött a terhesség utolsó időszaka. A kiírt időpontban sajnos nem akart a kisfiam világra jönni, így pár nappal később kellett befeküdnöm a kórházba. Az orvosom nem dolgozott, de természetesen behívták, és kb. 10perc alatt ott is volt. Végig ott volt mellettem, és próbált "szórakoztatni" két fájás között. Aztán 4 óra vajúdás után úgy döntött, nem akar kockáztatni, a pici nem nagyon akar jönni, császározni kell. Császározás alatt is végig mondta, mit csinál,hogy ne ijedjek meg. Aztán a pici világra jötte után és az én osztályra kerülésem után rögtön bejött hozzám a kórterembe és még egyszer elmagyarázott mindent, elmondta, hogy minden rendben zajlott, nagyon gyönyörű a baba. Hangsúlyozom, Ő AZNAP NEM DOLGOZTT, tehát megtehette volna, hogy megcsászároz, aztán hazamegy a családjához. De nem így tette.

Aztán másnap, és még 2-3 napig szabadságon volt, de mégis minden nap bejött a kórházba, hogy megnézze, mi van velem, hogy van a sebem. Én a mai napig örülök, hogy úgy hozta az élet, hogy ő műtött régen a petefészkemmel, majd később pedig ő segítette világra a kisfiamat.

Azóta is áldom a nevét és őt magát is, és akárkinek nőgyógyászati gondja van, vagy épp állapotos, mindnek elmesélem, hogy ennél az orvosnál jobb nincs a világon, és ha szeretnék, hogy tényleg törődjenek velük, és ne csak két lábon járó pénztárcának nézzék őket, akkor őt válasszák orvosuknak!

GnK