Nem tudom, ki hogy van a Valentin-nappal. Én teljesen jóban vagyok vele, ami egy hosszú folyamat eredménye. Kamaszként menetrendszerűen elájultam az első februári vörös rózsacsokromtól, majd a kis szívecskék mackóktól, évekig őrizgettem a leszárított virágokat, a plüssök pedig megalapozták a későbbi plüssgyűjteményemet.
Aztán valahogy egyre nagyobb üzlet lett az egész, számomra pedig egyre kisebb jelentősége lett, volt olyan, hogy el is feledkeztem róla. Szerencsére ugyanabban a fázisban találkoztunk én meg a Nagy Szerelem, így nem volt sértődés abból, hogy nem árasztjuk el egymást rózsaszín ajándékokkal.
És hogy kik ajándékoznak ilyenkor? Először azt hittem, úgy megy ez itt, mint ahogy otthon, vagy a tévében láttam, szerelmesek, házastársak, barátok, barátnők, első randizók… Aztán jól meglepődtem, mikor kiderült, hogy itt bizony az a szokás, hogy már az ovisok visznek kis Valentin-napi kártyákat, icipici ajándékokat egymásnak. Pedig állítólag itt Utahban nincs nagy felhajtás a Valentin-nap körül. Gondolom ez is csak viszonyítás kérdése, nekem úgy tűnik, mintha minden erről szólna januártól február közepéig. (Egyik évben még a villamost is teleplakátolták szívecskékkel, nagyon sajnálom hogy nem fotóztam le.)
Mi idén is csak onnan tudtuk, hogy jön a Valentin-nap, hogy láttuk a boltban a sok rózsaszínt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hatnak ránk ezek a dolgok, sőt igazából valahol elkezdtük élvezni is ezeket a (számunkra) kisebb ünnepeket is. Hiszen magával az ünneppel semmi gond nincs. Ahhoz, hogy kicsit lassítsunk, kiszálljunk a mókuskerékből, nem kell vagyonokat költenünk ajándékokra. Kialakult egy kis szokásunk, amit lassan hagyománynak is nevezhetünk: minden évben ilyenkor elmegyünk, és beülünk valahova egy sütire. Nem nagy dolog, nem is különösebben extra, de ha évente egyszer csinálsz valamit, akkor az egy kicsit ünnep. Legalábbis mi így éljük meg.
Ti hogyan töltitek a Valentin-napot? Ünnepeltek? Ignoráljátok? Szeretitek? Utáljátok?
Ziebi
