Csodagyereknek lenni nem fenékig tejfel

A média külföldön rendszerint akkor tesz híressé egy-egy gyereket időről időre, ha nem „úgy általában”, hanem kifejezetten „valamiben” tehetséges nagyon korán. Az angol Kieron Williamson például hatévesen remek akvarelleket fest szűkebb hazája, Norfolk tájairól, már kiállítása is volt. A gyerek egy évvel azelőtt még semmit se rajzolt, sőt, a dinoszauruszokat is szüleinek kellett előrajzolnia, hogy aztán ő kiszínezhesse őket. Aztán egy családi nyaralás a festői Devon és Cornwall tájain meghozta a gyerek kedvét a rajzoláshoz, és most felnőttet megszégyenítő technikával és látásmóddal készíti képeit.

Az Emmy-díjjal kitüntetett "Lights Camera Jackson" egy ifjú filmkritikus, bizonyos 11 éves Jackson Murphy. A fiú az Emmy történetének legfiatalabb díjazottja. Saját sorozata volt a Time Warner új, 24 órás televíziós hírcsatornáján, a YNN-en, amely New York államban fogható. De a Disney egyik rádióműsorában, más csatornákon is hallhatóak műsorai, saját weboldala pedig valamennyi kritikáját, interjúját és egyéb műsorát tartalmazza.

Jackie Evanchót egy amerikai tehetségkutató versenyen fedezték fel, mint tízéves operaénekest.

A kicsi lány produkciója láttán elámultak a kritikusok. Nem tudni, voltak-e az amerikai versenyen is olyan hümmögő hangok is, mint a Kepes András műsorában feltűnt Juhász Veronika esetében, ahol bár sokan ámultak el a valóban rendkívüli tehetség megnyilvánulásán, voltak, akik kifogásolták, miért énekel egy ilyen kicsi lány operát. Kepes, aki nagyszerű riporterként 1995-től 2008-ig követte a lány sorsát, bemutatta azt is, a felnőtt Veronika már saját műfajjal kísérletezik, mert szerinte a hagyományos opera-karrier „unalmas”.

Tehetségét ma már a maastrichti zeneművészeti iskola tanárai egyengetik, egy holland pár támogatása folytán anyagi gondjaik is megszűntek. Veronika sorsa azt is mutatja, a tehetséggondozáson túl az sem árt, ha a szülő vagy mester figyelembe veszi azt is, mihez akar az illető gyerek vagy fiatal kezdeni az élet adományával.

Mert csodagyereknek lenni nem fenékig tejfel a híradások némelyike szerint. A ma programozást tanuló és művelő egyetemi hallgatónak, Szász Mártonnak már pár év után elege lett a “szászmarciságból”, amikor afféle kétfejű csodaborjúként mutogatták őt az eredeti felfedezőnél kevésbé okos és empatikus riporterek, kevésbé mélyenszántó műsorok és média-orgánumok. Marci pár év alatt túljutott az általánoson, a “zseniképzőnek” kinevezett jezsuita gimnáziumot otthagyta, hogy egy “átlagos” középiskolában illeszkedjék be végül úgy-ahogy a közösségbe nem mindennapi képességeivel együtt. Szerencséjére Marci családja végig támogatta őt, bármiben is kellett – rossz belegondolni abba, mi lett volna, ha a szülők egyszerű fejőstehénként vagy hírnév-generátorként bántak volna vele.

Mert efféle szülővel is gyakran találkozni. Magyar tehetségkutatón is feltűnt már a valóban tehetséges kisgyerek mögött a hírnevet-dicsőséget „nagyon” akaró, erőszakosan nyomuló szülő. A gyerek-celebek sorsa pedig általában rémítő – Macaulay Culkinnak a hírek szerint évekbe telt, amíg kiheverte kisgyerekkori karrierjét, majd az utána következő lázadást, a hajdan tényleg tehetséges Britney Spearsról is jobb nem beszélni mostanában, és vannak még jó páran, akik pár év tündöklés után valami nagyon nem méltó helyen végezték, esetleg az életükkel is fizettek a korai hírnévért.

Ha tehetséges gyerekünk van, akkor mi is kaptunk egy hatalmas feladatot, már ha úgy gondoljuk, hogy fontos, hogy a tehetségből valódi tudás váljon. Szorgalom szinte minden csodás képesség kibontakoztatásához kell, Mozart is órákig gyakorolt minden nap a zongorán, Egerszegi Krisztina évekig kelt hajnalban, hogy róhassa a hosszakat a medencében azokhoz az olimpiai aranyakhoz. Magasról lehet jó nagyot esni, ha nem vigyázunk. Nem árt a gyerek lelkét is megerősíteni, mert a hirtelen jött siker ugyanolyan ijesztő lehet, mint a váratlan kudarc.

Vakmacska