Terhesnapló: Igénytelen kis színesek az elmúlt hétről (in memoriam N. L.)

Felgyorsult világban élünk. Haladni kell a korral. Folyik a harc az Olvasóért. A nagy hal megy a levesbe, a levestől meg felfordul a gyomrom. A (volt) kedvenc női hetilapom négy hete megújult. (Ugye-ugye, micsoda szezonja van manapság a megújulásnak?!)

A legfontosabb változás: száműzték a lapból a hosszú olvasnivalókat, drasztikusan csökkentették a cikkek számát és terjedelmét. Van ellenben sok kis színes: praktikák, tanácsok, számok, pletykák. Íme az e heti terhesnapló szupertrendi formában a kedvenc lapom emlékére.

Átestem a cukorterhelésen. Most először nekem kellett vinnem a glükózt. Csak kétszer vettek vért, a kettő között pedig idehaza tereltem a népet a reggeli forgatagban. A vérvétel szinte fájdalommentes és gyors volt; de a nyoma borzalmas: a tű a bőröm felületét felsértette és még egy hét után is látszik a véraláfutás. Gyerek nélkül nem szállok autóba, nehogy a rendőr be akarjon vinni drogtesztre.

Hétfő a számok tükrében. Az idő 12,7 százalékát töltöttem a gyerekszoba kipakolásával, 8,3 százalékát a penésztelenítésével. 6,3 százalékkal többet kiabáltam, mint egy átlagos hétfőn, talán azért is, mert a gyerekeim 66,6 százaléka itthon volt az ilyenkor szokásos 33,3 helyett. Sajnos a szemcsepp beadásáról 75 százalékban elfeledkeztem, pedig szemgyulladás miatt nem mehetett napközibe a kislányom. Az ebéd 81,9 százalékban egészségtelen volt (virsli), a többi rakott krumpli.

Villámlátogatás. Két nap-két éjszaka vendégeskedett nálunk a húgom a családjával. Hatfőnyi öt év alatti kölök randalírozott körülöttünk, nagyokat sétáltunk és levegőztünk velük. Legjobban azoknak a perceknek örültem, amikor a húgom csak úgy üldögélt és jól érezte magát. Iszonyú jó fej gyerekeink vannak, de kutyául elfáradtam két nap alatt. Elég lesz nekem a négy saját gyerek.

Aktuális kérdés: mi kell ahhoz, hogy felneveljük gyermekünket? Szakértőnk, dr. Jólmegmondom Béla pszichoszocioasztrológus három pontban válaszol. 1, Csináljuk meg. 2, Szüljük meg. 3, Neveljük fel.

A hét témája: a terhesség szétszedi a testet. Zavar, hogy egyre többször megyek neki valaminek a pocakom miatt. A hajam hullik, pedig ilyentájt sűrű és erős szokott lenni. A bőröm extrém módon száraz. Az ínyem vérzik. A lábam tele lila-vörös foltokkal, mert ha belerúgok valamibe, sokáig megmarad a nyoma. Fáj egy kicsit a derekam és a hátam. A lábfejem szélesedik. Nem tetszem magamnak. A férjem bolondul értem és szépnek lát.

Zord időjárás. Vásárolnom kellene egy jó meleg bakancsot télre. Utcait. Gyaloglósat. Hóállót. Várom az Olvasó tuti tippjét: mit, hol, hogyan, mikor, mennyiért.

Kisfiam kung-fu mesternek készül a hasamban. Eddig azt gondoltam, hogy ez olyan kismamás bemondás, hogy "a gyerekem nem szereti, ha a jobb oldalamon fekszem; azonnal nekiáll rugdosni belülről". Hát most már kezdem elhinni, hasonlókat tapasztalok. Ez a srác elképesztő mennyiséget mozog és rúg.

É-Trend. Terhességi étkezés furcsaságokkal. Sok levest eszem, zacskósat is. Kedvencem most a kínai csípős bármi, csak tényleg csípjen. Anyósom zöldséglevese csípős paprikával. Ezen kívül sok ásványvíz, gyümölcslé, gyümölcstea. Túró rudi és étcsokoládé. Kaukázusi kefir. Trappista sajt. Hamarosan jön a minimozzarella-korszak olajbogyóval. Alma. Paradicsom. Nincs kedvem a kenyérhez és a normális ételekhez. A gyerekek maradékait meg szoktam enni.

AMK