Szülői értekezlet: miért tart ennyi ideig?!

PUBLIKÁLÁS: 2010. október 27. 09:00

Szülői értekezlet. Brrrrr. Még ha az első is az adott intézményben. Három nagy gyerek után már a szótól is kiráz a hideg. A fogadóórának látom értelmét, a szülőinek nem. Életem eddigi szülői értekezleteit a teljes tanévre vonatkozó határidő információk öt percben való elhadarása, a „főanyuk” okoskodása és újabb – soha nem használt – foglalkoztató könyvek vásárlásának megszavazása jellemezte. És hosszú, nyúlik, mint a rétestészta, és mikor a két és fél vagy három órás szülői után agyamosottan hazaérsz, még meg is kérdezi az egészet lazán kihagyó hímnemű: mi tartott ennnnnnyi ideig?! Ha már elég katatón vagy, vagy meg tudod őrizni a hidegvéred, akkor nem vágod hozzá a „Magyar Irodalom Kincsestára” elnevezésű 65 kötetből álló sorozatot, hanem elmondod mi volt. Kb. 5 mondatban. Majd lerogysz a kanapéra, és tényleg nem érted: mi tartott ennnnnyi ideig?

Bezzeganya

A szerző cikkei

Tehát az iskolaév második hetének keddjén szülői értekezlet. Megyek, persze, bár a hátam közepére nem kívánom. Lévén első szülői, szinte minden gyereket képvisel legalább egy szülő. Mi szerencsések vagyunk, 18 gyerek van az osztályban (a másik kettőben 22 és 23). Aztán Kati néni elkezdi. Mesél arról, hogy nyolc évig Waldorfban tanított, és nagyon szerette, de tavaly meghalt a férje, és ő egyedül maradt egy 11. osztályos és egy 13 éves gyerekkel. Emellé már nem tudta felvállalni a Waldorf-tempót, ami bizony sokszor estig való bennmaradást jelentett. De mindent, amit ott értékesnek talált, hozza magával, és persze az itteni rendhez, követelményekhez igazodva beépíti. Rutinból „szülői estélynek” titulálja a szülői értekezletet, de jó ez, mert az értekezlet egy bürokratikus izé, az estély meg általában kellemes elfoglaltság. Elmondja persze ő is a tanév rendjét, de nem sima dátum-esemény felsorolás, hanem hozzáteszi, melyik versenyen (rajz-, mesemondó, népdal-, hangos olvasás stb.) látja értelmét indulni, ha lesz olyan gyerek, akit érdekel, és melyiken nem. Megtudjuk, hogy ökosuli akarunk lenni, milyen ehhez kapcsolódó teendők, lehetőségek vannak. A programoknál is elmondja, hogy ő pl. sokkal fontosabbnak tartja a Márton-napra készülést (legenda, szokások, hagyományok) és a felvonulást, mint egyéb, hivatalosan megünneplendő ünnepeink egy részét.

Az zavaró, hogy mindig félbeszakítják őt. Először a leendő napközis nevelők, aztán a különböző sportolási és kulturális lehetőséget kínálók, úgymint úszás, tenisz, foci, birkózás, sporttánc, zenede. De rutinosan folytatja, ahol abbahagyta. Én meg egyszer csak azt veszem észre, hogy jól érzem magam. Én. Egy szülői értekezleten.

Kicsit később a szülőket is megkéri, mondjunk magunkról néhány szót. Ilyen sem volt még eddig. Mindenki elmondja, amit magáról, családjáról fontosnak tart, és utána már oldottabb, lazább a hangulat. Beszélgetés kezdődik, együttgondolkodás, felajánlások az osztály szépítésére, praktikusabbá tételére. Párbeszéd zajlik, és ez jó! Most érzem, hogy igen, partnerek vagyunk, egy oldalon állunk, a célunk közös: otthonos, kellemes körülmények között, a lehető legtöbbet kihozni ezekből a gyerekekből.

Volt már jó tanárnőnk, tanárunk eddig is, de Katin azt látom, amilyen pedagógus az én anyósom is volt: még a legmegátalkodottabb kölyökben is megtalálja, amit szeretni lehet benne. És szereti őket. És komolyan veszi őket. És hiteles.

Így vettem részt életem első olyan szülőijén, ahol jól éreztem magam.

A következő részben még visszakacsintunk a szülőire, van néhány dolog, ami kimaradt a maiból. És ti hogy álltok a szülői értekezletekkel?

Temptation