Megbetegíthet a csapvíz – így válhatnak veszélyessé az egyébként ártalmatlan mikróbák

• Az ivóvíz nem steril – számos nem patogén mikróbát tartalmaz.
• Egészséges felnőtteknél ezek a mikróbák általában nem okoznak betegséget.
• Legyengült immunrendszerű személyeknél ártalmatlan baktériumok is súlyos fertőzést okozhatnak.
• Az elosztóhálózat, a vízvezetékek és a csapok belseje kedvező élőhelyet biztosít a baktériumoknak.
• Az úgynevezett biofilm kialakulása az egyik legfőbb kockázati tényező az otthoni vízvezetékrendszerekben.
• Szűrés, átfolyatás és rendszeres karbantartás csökkenti a kockázatot.

A csapvíz biztonságosságáról általában akkor gondolkodunk, ha valami láthatóan rossz – zavaros, szagos vagy elszíneződött a víz. A valódi kockázat azonban sokszor láthatatlan: a vízvezetékrendszerben és a csapokban megtelepedő mikróbák, amelyek egyébként ártalmatlannak számítanak, bizonyos emberek számára komoly egészségügyi fenyegetést jelenthetnek.

Miért tartalmaz mikróbákat a csapvíz, ha ivóvíz minőségű?

Az ivóvíz-minőség azt jelenti, hogy a víz megfelel a jogszabályban meghatározott határértékeknek – nem azt, hogy steril. A víz fertőtlenítése klórral vagy más eljárással nem távolít el minden mikroorganizmust, csupán a patogén, azaz betegséget okozó baktériumok és vírusok számát csökkenti a biztonságos szint alá. A vízben ezután is maradnak nem patogén baktériumok, amelyek egészséges embereknek nem okoznak problémát.

A víz útja a vízmű szűrőitől a csapig hosszú: áthalad a fővezetékeken, az elosztóhálózaton, az épület saját vízvezetékrendszerén, majd a csapon. Ezen az úton a víz hőmérséklete változik, a csőfalon biofilm – baktériumokból álló vékony réteg – alakulhat ki, és a klórtartalom fokozatosan csökken. Minél hosszabb az út és minél idősebb a csőrendszer, annál több lehetőség van a mikróbák megtelepedésére.

Az otthoni vízvezetékrendszer tehát nem passzív csőhálózat, hanem élő mikrokörnyezet. Különösen azokban az épületekben jellemző ez, ahol a vizet csak időszakosan használják – nyaralók, ritkán lakott lakások –, ahol a csövek régiek, vagy ahol a vízmelegítő nem tartja következetesen a megfelelő hőmérsékletet.

Kinek és mikor válhatnak veszélyessé az egyébként ártalmatlan mikróbák?

Egészséges, felnőtt immunrendszer a csapvízben lévő nem patogén mikróbákkal általában gond nélkül megbirkózik. Vannak azonban olyan csoportok, amelyekben ugyanezek a mikróbák súlyos fertőzést okozhatnak. Ide tartoznak a kemoterápiában részesülő betegek, a szervátültetésen átesett, gyógyszeres immunszuppressziót szedők, a HIV-fertőzöttek, a csecsemők, a koraszülöttek és az idős, több alapbetegséggel küzdő személyek.

Erre a legszemléletesebb példa a Legionella pneumophila nevű baktérium, amely a csapvízben és a vízvezetékrendszerben él, és egészséges embereknél általában nem okoz bajt – legyengült immunrendszerű személyeknél azonban súlyos, akár halálos tüdőgyulladást, legionellózist válthat ki. A Legionella különösen a 25-45 fokos meleg vízben szaporodik el, ezért a nem megfelelően beállított vízmelegítők és a hosszú ideig álló meleg víz komoly kockázatot jelent.

Hasonlóan viselkednek egyes Pseudomonas törzsek, amelyek a csőrendszer falán és a csapok belsejében is megtelepednek. Egészséges embereknél nem okoznak fertőzést, de legyengült immunrendszerű betegeknél tüdő-, húgyúti vagy vérfertőzést idézhetnek elő. Kórházi környezetben ezért a csapok és a zuhanyzók fertőtlenítése rendszeres feladat.

A biofilm – a csőrendszer rejtett veszélye

A biofilm egy vékony, nyákszerű réteg, amelyet baktériumok hoznak létre a csőfalon, a csapok belsején és a vízmelegítők falán. A biofilmben élő baktériumok védettebbek a klórral és más fertőtlenítőszerekkel szemben, mint a szabadon úszó társaik – ezért a normál ivóvíz-kezelés nem mindig szünteti meg teljesen ezeket a telepeket.

A biofilm kialakulásának kedvez a nem megfelelő vízáramlás – például ha egy csapot hetekig nem nyitnak ki –, az alacsony víznyomás, az öregedő csőrendszer és a nem megfelelő hőmérséklet. A vízmelegítőt legalább 60 fokra kell beállítani, mert ezen a hőmérsékleten a Legionella és más kórokozók elpusztulnak. Az otthoni szűrőbetétek cseréjét szintén nem szabad elhanyagolni: a nem megfelelő időközönként cserélt szűrő maga is biofilm-forrássá válhat.

Hosszabb állás után – például nyaralás vagy üres lakás esetén – érdemes a csapot néhány percig folyatni, mielőtt az állott vízből innánk vagy azt főzésre használnánk. Ez az egyszerű lépés nagymértékben csökkenti a csőrendszerben felszaporodott mikróbák bevitelét.

Mit tehetünk a kockázat csökkentéséért?

Egészséges felnőtteknek a csapvíz általában nem jelent egészségügyi kockázatot, és különleges óvintézkedések nem szükségesek. Legyengült immunrendszerű személyeknél azonban célszerű orvossal egyeztetni arról, hogy szükséges-e a csapvíz szűrése vagy forralása ivás és fogmosás céljára.

Az otthoni vízvezetékrendszer rendszeres karbantartása – a csapszűrők időszakos cseréje, a vízmelegítő megfelelő hőmérsékletre állítása, a ritkán használt csapok rendszeres átfolyatása – hozzájárul ahhoz, hogy a csőrendszerben ne alakuljon ki kedvező közeg a mikróbák elszaporodásához.

Ha valakinél legyengült immunrendszer áll fenn, és tartósan visszatérő, megmagyarázhatatlan lázas állapotok, tüdőgyulladás vagy húgyúti fertőzések jelentkeznek, érdemes a kezelőorvosnak felvetni a csapvíz mint lehetséges fertőzésforrás vizsgálatát is – különösen, ha a lakásban régi csőrendszer vagy nem megfelelően karbantartott vízmelegítő van.

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: