Talasszofóbia - A mélyvíztől való félelem hálójában

A talasszofóbia vagyis a mélyvíztől való félelem lehet, hogy első hallásra nevetségesnek tűnhet, az érintettek számára azonban valódi szorongást és pánikrohamokat okozhat. A talasszofóbiát nem szabad elbagatellizálni – a testre és lélekre is komoly hatással lehet. A jó hír az, hogy van segítség, és nem kell, hogy a félelem örökre hatalmában tartson.

A talasszofóbia mélységes titka

A talasszofóbia nem csak azokat érinti, akik életükben alig láttak tengerpartot, és ezért félnek az ismeretlentől, hanem olyanokat is, akik gyakran utaznak vagy akár vízpart mellett élnek. A talasszofóbia kifejezés a görög „thalassa”, azaz a tenger, „phobos”, vagyis a félelem szavakból született, és a nagy kiterjedésű, mély víztől való irracionális rettegést takarja. Nem összetévesztendő az úszástól vagy vízbe fulladástól való természetes óvatossággal. 

– A fóbiás személyek számára már egy mély vízről készült kép vagy egy dokumentumfilm is kiválthat heves szorongást, izzadást, szapora szívverést – mondja dr. Makai Gábor pszichoterapeuta. – A félelem középpontjában nem csupán a fulladás vagy vízi élőlények állnak, hanem a “nem tudom, mi van alattam” típusú bizonytalanság. Sok esetben a tenger sötét, végtelen mélysége a kontrollvesztés, a kiszolgáltatottság szimbólumává válik. A fóbia súlyossága egyénenként változik: van, aki csupán kerüli a tengerparti utazásokat, más viszont egy horgásztavat vagy uszodát sem tud elviselni. A talasszofóbia a specifikus fóbiák kategóriájába tartozik, hasonlóan a kígyóktól vagy magasságtól való félelemhez. Ez nem egy ritka állapot, a kutatások szerint a lakosság 5–15%-át is érintheti valamilyen szinten.

Miből fakad a félelem?

Gyakori kiváltó tényező a gyermekkori traumatikus élmény, például, ha valaki kis híján megfulladt vagy akár csak egy kis időre is elveszett a vízben. Az is gyakran előfordul, hogy filmélmények – például a Cápa vagy a Mélység titka – okozta vizuális benyomások nyomán alakul ki a fóbia. 

– A sötét víz és a mélyben rejtőző ismeretlen erősen hat az emberi pszichére – ősi, evolúciós reflexként kapcsolódik a túléléshez. Egyes kutatások szerint a tenger iránti félelem már az ősember szintjén is megjelent, mint a kiszámíthatatlan, veszélyes természeti elem. Más esetekben nem konkrét esemény váltja ki, hanem a szorongás általánosabb formája nyilvánul meg a tengerekkel kapcsolatban. A kontrollvesztéstől való félelem, a méretarányok miatti szorongás és az ismeretlentől való rettegés összeadódva alakíthatja ki a fóbiás reakciókat. A genetikai hajlam és a környezeti hatások kombinációja sokszor meghatározó szerepet játszik – tájékoztat a pszichoterapeuta.

Hatással van a mindennapokra

A talasszofóbia tünetei gyakran intenzívek és zavaróak lehetnek, különösen akkor, ha az illető nem is sejti, mi váltja ki őket. 

– A leggyakoribb testi jelek közé tartozik a szapora szívverés, izzadás, légszomj, hányinger, remegés vagy szédülés. Pszichés síkon jelentkezhet erős szorongás, halálfélelem, pánikroham, sőt, disszociáció is, ilyenkor a tudat és az érzés teljesen eltávolodik a pillanatnyi valós helyzettől. A fóbiás személy kerüli a nyaralásokat, hajókirándulásokat, sőt még a vízparti fotók vagy tenger alatti felvételek nézését is. A társas kapcsolatokra is kihathat, hiszen sokan szégyellik az irracionális félelmüket, és nem mernek beszélni róla. Gyermekeknél alvászavar, éjszakai rémálmok, illetve víziszony is megfigyelhető. Ha a félelem állandósul, komoly hatással lehet a mentális jóllétre, és akár más szorongásos zavarokkal, például agorafóbiával is társulhat. Éppen ezért fontos a felismerés és a megfelelő pszichológiai támogatás – figyelmeztet dr. Makai Gábor.

Le lehet győzni a rettegést

Mint minden specifikus fóbiatípus, ez is jól kezelhető, különösen, ha időben felismerik. 

– A kognitív viselkedésterápia az egyik leghatékonyabb módszer, amely során a terapeuta segít feltérképezni a félelem mögötti gondolati mintákat – árulja el szakértőnk. – Az úgynevezett expozíciós terápia során fokozatosan, biztonságos körülmények között történik a szembesítés – például tengerfotók, VR-szimulációk vagy hangfelvételek segítségével. Ezzel a módszerrel új asszociációk épülnek ki a régi félelem helyére. Relaxációs technikák, például légzőgyakorlatok, mindfulness vagy imagináció is sokat segíthetnek a szorongás csillapításában. Súlyosabb esetekben a terápia gyógyszeres támogatással is kiegészülhet, például szorongásoldóval, de ez mindig csak ideiglenes megoldás lehet. Fontos megérteni, hogy a gyógyulás nem egyik napról a másikra történik, de következetességgel és szakmai támogatással tartós eredmény érhető el. Az első lépés mindig a bátor döntés: szembenézni a félelemmel.

Élet mély víz nélkül – nem jó ötlet!

Sokan, akik talasszofóbiával élnek, úgy érzik, az élet egyszerűbb, ha teljesen elkerülik a mély vízzel kapcsolatos helyzeteket. Ez azonban hosszú távon beszűkíti az élmények és lehetőségek körét. 

– A gyógyulás célja nem feltétlenül az, hogy valaki búvárkodni járjon vagy óceánpartot dekoráljon a nappalijába, hanem hogy visszanyerje a belső egyensúlyát. Néhányan olyan mélyreható felismeréseket érnek el a terápia során, amelyek túlmutatnak a fóbián: az önkontroll, a bátorság és a tudatos jelenlét témáiban. A víz szimbolikája ősi és sokrétű: a megtisztulás, az áramlás, az élet bölcsője. Aki képes újra összekapcsolódni vele, gyakran nemcsak a félelmét győzi le, hanem mélyebb önismeretre is szert tesz. Akár a víz közelében, akár attól távol élünk, az önmagunkkal való kapcsolat mindig lehet mélyebb. És néha a legnagyobb felfedezések a belső óceánban történnek – mondja a szakértő.

A tengeri akkor is lehet félelmetes, ha nincs talasszofóbiád. Ha nem hiszed, nézd meg a videót!